"Meglátod, a baloldalnak hamarosan semmije sem lesz. Várd csak ki!” Ezt két éve mondta a kormány környezetéhez tartozó egyik prominens személyiség. A téma a baloldali napilap, a Népszabadság volt, amelyet éppen akkoriban vásárolt meg Heinrich Pecina. Vajon most valósággá válik az előrejelzés?

Egy héttel ezelőtt Pecina “átmenetileg” beszüntette a jó nevű Népszabadságot. Az egész azonban inkább a tavaly csaknem egészségessé változtatott szerkesztőség kivégzésének tűnik. A lap egykor a kommunista párt orgánuma volt, majd 2015-ig annak szocialista utódpártja volt az egyik pénzügyi támogatója. Ezután is baloldali maradt, és sorozatosan közölt leleplező történeteket, amelyek meglehetősen kínosak voltak a jobboldali konzervatív kormány számára, például legutóbb arról számolt be, hogyan utazott Rogán Antal, Orbán Viktor kabinetfőnöke egy esküvőre helikopteren.

Már csak egyetlen baloldali napilap maradt, a Népszava. A Magyar Nemzet információi szerint Jürg Marquard svájci médiavállalkozó vásárolta meg a lapot. A történet iróniája: - amikor még létezett a lap - a Népszabadság volt az első, amely hírt adott a tárgyalásokról.

Ötven alkalmazott reszket

A Magyar Nemzet szerint a Népszava munkatársait szerdán egy munkahelyi tanácskozás keretében tájékoztatták. Egy magas rangú szocialista politikus az alábbiak szerint írta le a Népszavát a Pressének: a Népszabadság eladása után ez volt az egyetlen médium, amelyre még befolyásunk volt. Így a lapot a szocialisták egyik szócsöveként lehetett olvasni, amely habzó szájjal szólt, ha Orbán Viktor kormányáról volt szó, de nagyon kevés saját oknyomozó tevékenységet folytatott. Ennek megfelelően igen alacsony volt az előfizetők száma. Utoljára a lap már csak 50 munkatársat alkalmazott. A Magyar Nemzet azt írja, hogy a szerkesztőség munkatársai a jövő héten tudják majd meg, hogy ki az aki maradhat és kinek kell mennie. Az eset kísértetiesen hasonlít a Népszabadság sorsára. Először egy külföldi pénzügyi befektető felvásárolja a lapot, majd “ felfüggeszti”. Vajon hasonló sors fenyegeti a Népszavát is?

Magyarországon a Marquard-média elsősorban életstílus- és női magazinokat ad ki, a honlapja szerint olyanokat, mint a “Joy”, a “Playboy”, az “Egészség” vagy az “Éva”. Az  olyan rendkívül veszteséges lap, mint a Népszava, amely kínos kormányellenes tudósításaival még kellemetlenségeket is okozhat, nem igazán illik a vállalkozás profiljába. Egyébként: ha a Népszabadság tartósan eltűnne a piacról, akkor az egyetlen megmaradt baloldali újság számára rés nyílna, amelyből a Népszava profitálhatna. Budapesten azonban máris olyan híresztelések terjednek, amelyek szerint ebben az esetben is az a cél, hogy a külföldi vállalkozó tönkretegye a kevésbé kedvelt médiumot, hogy aztán majd másképpen jutalmazzák. Valójában Marquard nem a Népszava - kiadót vásárolja meg, hanem csak a kiadó egy Svájcban bejelentett cég számára fenntartott, elkülönített kiadói jogát.

A vállalatot a Magyar Szocialista Párt hatáskörébe tartozónak tartják. A tranzakciót követően a kiadónak formálisan többé semmiféle létezési jogalapja nem marad. Hogy mit tesz Marquard a szerkesztőséggel, azt majd a jövő fogja megmutatni.

A Népszabadságos kollégák számára már késő. Népszabadság néven nem lesz többé újság - mondta Gergely Márton a bécsi Bankgasséban, a Magyar Nagykövetség mellett levő Concordi Sajtóklubban. Ennek okaként a”kívülről érkező politikai nyomást” nevezte meg.

Gergely előtt új névjegykártya fekszik, a régiek még a lezárt irodában vannak. A Gergely előtt levő névjegykártyán az áll, hogy “főszerkesztő-helyettes”. Kiegészítésként: “szabadságolt”. A Népszabadság-újságnév második fele át van húzva. A Népszabadság helyett csak a “Nép” maradt. “ Megbüntettek bennünket. Mindenkit. A technikai dolgozókat is. Megszakad a szívem!”- mondja.

Ésszerű feltételezések vannak. Semmi több. Valamikor azonban Pecina médiacsomagja “magyar kézben landol”, és akkor a bizonyíték súlya nyomasztó lesz majd - mondja Gergely. 2014-ben az osztrák vállalkozó elhúzta a mézesmadzagot a szerkesztők előtt. “Azt gondoljuk, hogy megváltozott nézetének semmi köze nincs hozzánk”. A Sajtóklubból Gergely a kollégáival együtt Pecina vállalatához, a VCP-hez akart vonulni. Azzal nem számoltak, hogy fogadják is őket.

(“Die Presse, nyomtatásban: 2016.10.15.)

Fordította: dr. Gonda László