A csokorba szedett kérdések közül talán a legáltalánosabb, hogy vajon miért érdemes pénzügyi tanácsadóval dolgozni és gondolkodni? Kiben lehet megbízni, ki az, aki nem csak a jutalékra hajt? Miért jobb a független tanácsadó?
János Zsolt dr. Unger Péterrel folytatott beszélgetésének közreadása előtt arra hívja fel a figyelmet, hogy a bizalom kialakulásához elengedhetetlen az átláthatóság és a transzparencia, ami az elmúlt évtizedekben hiányzott. A jövőben ez a fogalom, a transzparencia sok iparágat nagyon meg fog mozgatni. Azzal is számolni kell, hogy nem minden fog tetszeni, amit így megtudunk. Másrészt a transzparencia azt is jelenti, hogy a több információval, több felelősséget is kell vállalnunk.
Feltűnő a legtöbb kérdésnél – és a válaszoknál, amelyekkel a média és a pénzügyi tanácsadó szívesen szolgál –, hogy a piac mostanihoz hasonló szakaszát kivételes állapotként kezelik. Most – hangoztatják egyhangúlag a kommentárok – a helyes eljárás érdekében különleges intézkedésekre van szükség, különleges sietségre és különleges megnyilatkozásokra.
Ez több szempontból is hamis. Mindenekelőtt minden olyan hosszú távú stratégia, amely ilyen piaci szakaszban kiigazítást igényel, nagy valószínűséggel már régen problematikus portfóliónak mondható. Nyolc évi vagy annál hosszabb időtávlatú beruházások esetében az ilyen visszaesések nem jelenthetnek kivételt, inkább a tervezés alapjához kell tartozniuk. Még ez utóbbi esetben is elkerülhetetlen az árfolyamesés, ám csak olyan mértékű, ami megfelel a várakozásoknak.
Másodszor: (a profi befektetői csapatokon kívül eső) hírvilág nem megfelelő kiindulási pont a saját pénzügyek alakításához. Az egyes tényezők és azok összjátéka túlságosan komplex az egyedi cselekvéshez. Ez a jó időkben is így van,- csak kevésbé tűnik fel, amikor az ember elhiteti magával, hogy felismert egy irányt és helyesen fektetett be.
Harmadszor: a kapkodás helytelen. Turbulens időkben sem a meglévő pozíciók feladásánál sem a (feltételezett) kedvező vásárlásnál semmi nem múlik egy héten, egy napon, vagy akár egy percen. Ez nem jelenti azt, hogy a ciklusok ne lennének relevánsak, és az esélyeket ne kellene latolgatni. Ha azonban egy közép – vagy hosszú távú befektetési portfolió tranzakciójánál felvetődik, hogy a madridi zárást el kell csípni, akkor az azt mutatja, hogy nem megfelelőek az alap stratégiái és a napi cselekvések. Egy ilyen eljárásnak semmi esetre sincs már köze a stratégiához.
A jelenlegihez hasonló kiigazítási szakaszok nem túl örvendetesek, ám normálisak. Sajnos ugyanez mondható el arról, hogy a televízió és az internet minden válságot a legvégsőnek tüntet fel. A kiigazításokra szükség van annak érdekében, hogy a modern, kamatmentes piacokon megteremtődjön a hosszú távú kiegyenlítés a kockázatok és hozamok között. Lehet azt kívánni, hogy a hullámok teteje és alja között kisebb legyen a különbség. Ilyen előnyös helyzetnek azonban kicsi a valószínűsége, a realitása pedig szinte semmi. A problémák kezelésére a legbensőbb késztetés a saját befektetések áttekintése és profi pénzügyi tanácsadó felkeresése.
Dr. Unger – János Zsolt beszélgetőpartnere ezzel kapcsolatban sajnálatosnak nevezi, hogy a gazdasági fórumokon ritkán lát orvosokat, pedig nekik is elsőrendű érdekük lenne, hogy általános befektetési kérdésekben tájékozódjanak, s esetleges kényes kérdéseikre válaszokat kapjanak.
Unger doktor aktuális témát vet fel. – Vajon a migráció kapcsán változik-e a befektetési stratégia?
A pénzügyi tervezőt foglalkoztatja ez a téma, de – mint János Zsolt válaszából kiderül –, nem csak ez, hanem a „Grexit”, és a „Brexit” – Görögország illetve Nagy Britannia esetleges kilépése – is.
- A politikai tőzsdék hatása általában rövid ideig érvényesül. Ma már Görögország sem jelent meglepetést a piacok számára. Fontosabb a kínai és amerikai konjunktúra gyengesége. Mindez nem jelenti, hogy egyes európai országokat nem érintik a migrációs kérdések, mégpedig eltérő módon. Van ahol előnyként, máshol hátrányként élik meg – mondja János Zsolt és hozzáteszi: természetesen csak a gazdasági aspektusról beszél. Konkrétan: ha a globális gyengülés tovább tart, ez próbára teszi a piacokat. Ezért olyan stratégiákat kell választani, amelyekkel kivédhetők – vagy akár kihasználhatók – az ingadozások.
Unger doktor számára mindebből újabb kérdések adódnak. „Vajon az ingatlanok mindennek következtében elértéktelenednek? A likvid, gyorsan pénzzé tehető arany, gyémánt, nemesfém, stb. felértékelődik? Legrosszabb esetben – ha szükségessé válik a menekülés Európából – milyen tartalékot érdemes képezni? Milyen arányban legyen ezen belül a cash flow?”
János Zsolt: Bizonyos piaci helyzetekben, főleg amikor nagy a bizonytalanság, nő a készpénz szerepe, hiszen ez az, amiben a befektetők egy időre legalábbis biztonságot éreznek. Általános alapelvként világosan le kell szögezni, hogy hektikus vásárlásokkal és eladásokkal semmire sem megy az a magánbefektető, aki nem áll napi kapcsolatban a piacokkal. Az aktuális ingadozások még a tapasztalt kereskedő képességeit is meghaladják. A magánszemélyeknek aktívan kezelt stratégiát kell választaniuk és engedniük kell, hogy ez érvényesüljön. A cash pozíció nagy veszélye, hogy a készpénzt valahol tárolni kell – márpedig az ilyesmi nem szolgálja a gazdaság érdekeit – ezt tükrözi a kamat is. Sok esetben e biztonságos kikötőkben tudott pénzek negatív kamatozásúak – egyértelműen azért, hogy a lehető legkevésbé legyenek vonzóak. 2015 óta Európában már nincs állami garancia a 100 ezer euró feletti betétekre. Sőt, a betétbiztosítás finanszírozását az államtól egy még aktuálisan feltőkésíthető alap vette át.
A cash és az értéktárgy ugyan párhuzamosan alkalmazható, ám korántsem vetető össze. A cash a legtöbb esetben egyszerűen csak egy nyomtatott papír, amire napi szükségleteink fedezéséhez van szükségünk – közép és hosszú távon azonban a valóságos értéktárgyak megfoghatóbbak. Tudatosan kerülöm azt a megfogalmazást, hogy ezek biztonságosabbak. Az értéktárgyak esetében ugyanis sem az állam, sem a jegybank nem garantálja a „fix értéket”, vagyis értékesítésnél számítani kell a mindenkori áralakulásra. A meghatározott áron megvásárolt ingatlan esetében pedig vásárlót kell találni. Az érték, amiről meggyőztük magunkat, jól hangzik ugyan, de inkább csak virtuálisnak mondható.
János Zsolt konkrét útmutatást is nyújt az egyén számára, mi az, amire hétköznapi biztonságához szüksége van.
Négy-hat havi kiadásokra elegendő mozgósítható összeg;
Egy-két évi előrelátható kiadásokat fedező összeg látra szóló betétben, a kiadások valutájában rövidtávon mozgósítható formában;
Minden más kiadáshoz szükséges összeg készenlétben tartása oly módon, hogy a pénzhez féléven belül hozzá lehessen jutni.
Az értéktárgyak gyors pénzre váltása minden esetben spekulatív, és veszteséges lehet.
A beszélgetés következő részében János Zsolt a transzparencia 2017-es bevezetésével kapcsolatos kérdésre (is) válaszol.
.png)
