Alexander Van der Bellen és Norbert Hofer újonnan kihelyezett óriásplakátjai láttán az utca emberének az az érzése, mintha jelszót cseréltek volna. A Zöldek egykori vezére az FPÖ egyik kedvenc jelszavát kölcsönvéve a Hazára hivatkozik, míg az általában az érzelmekre hatni akaró Szabadságpárt jelöltje az értelmet szólítja meg, mondván, emiatt kellene rá szavazni. Eközben arra egyikük sem igen számíthat arra, hogy a másik táborából állít maga mellé szavazókat. A kiesett politikusok híveiért, illetve a mintegy 30 százaléknyi nem-szavazóért megy a harc. Van der Bellen számára a hétvége hozott bizonyos könnyebbséget: az SPÖ végre elszánta magát arra, hogy híveinek útmutatást adjon: a május 1-i beszédek többségében arra kérték a szociáldemokrata választókat, hogy segítsenek megakadályozni a szabadságpárti győzelmet és május 22-én szavazzanak Van der Bellenre.

 

Ez az útmutatás feltűnően hiányzott Faymann kancellár beszédéből, igaz neki kisebb gondja is nagyobb, mint az elnökválasztás. Nem csak a párt népszerűségének ijesztő zuhanása, hanem a minap elfogadott igen szigorú új menekülttörvény miatt is egyre több tekintélyes szociáldemokrata politikus követeli lemondását. Ő maga nem lát okot a távozásra, a május 1-i hagyományos ünnepségen beszédét kísérő példátlan füttykoncertet kritikának tekinti, amit a politikusnak el kell viselnie. Faymann kiállt az eddigi irányvonal folytatása mellett, védelmébe vette a kerítésépítést, a menekültek kirekesztését – ami pedig a hívek egy részének nagyon nem tetszik. A kritikát persze nem utasítja el, azt megfontolandónak és megvitatásra érdemesnek tartja, de lemondásról hallani sem akar.

 

A helyzet még ennél is bonyolultabb, a szociáldemokrata tábor ugyanis megosztott. Miközben sokan nehezményezik ezt a menekültpolitikát, a másik szárny reálisabb politikát várna, vagyis a nyitást a Szabadságpárt irányában, ahogyan azt Burgenland szociáldemokrata tartományfőnöke, Hans Niessl is tette. Abban azonban sokan egyetértenek – és egyre többen ki is mondják –, hogy Faymann vezetésével ez a szociáldemokrata párt aligha fog legközelebb választás nyerni.

 

A személyi változást – hacsak Faymann maga nem mond le, ami valószínű – a párt novemberre kitűzött kongresszusa döntheti el. A többség ezt az időpontot túl távolinak tartja. Az első lépés tehát a kongresszus mihamarabbi összehívása lehetne: erről rövidesen dönthet a párt vezetősége. (Faymann ellenzi ezt a lépést is). Ha egy – még tavaszra – előrehozott SPÖ kongresszus menesztené Faymannt a párt éléről, az nem jelentené automatikusan a kancellári poszt elvesztését is. Volt már példa arra, hogy rövid ideig más töltse be a pártelnöki posztot, és más a kormányfőit.

 

A gyeplőt most mindenesetre kezébe vette Michael Häupl polgármester, Bécs tartományfőnöke, a párt erős embere, aki eddig is számtalanszor mentette már meg a helyzetet. A találgatások Faymann utódáról mindenesetre már beindultak. Az esélyesek listáján első helyen Gerhard Zeiler áll: a média világából ismert férfiú (egykori ORF-elnök, később az RTL egyik vezetője, ma is a nemzetközi televíziózás egyik vezető személyisége) igen jó viszonyban van a bécsi polgármesterrel. Nem az ő neve az egyetlen a listán, amelyről egyelőre persze korai találgatni.