A cselekvés ideje egy a tiroli tartományi választási kampány idején sugárzott riport miatt jött el. A szóban forgó tudósítás a helyi szerkesztőség vezető munkatársának jóvoltából úgy került adásba, mintha az FPÖ listavezetője antiszemita lenne. Később a pártszervezet tiltakozása nyomán a vágatlan anyagból kiderült, hogy az érintett Markus Abzwerger  éppenséggel elutasította a választási gyűlésen felszólaló idős férfi zsidózó, a náci birodalmat dicsőítő megjegyzéseit, vagyis rendreutasította egy bátortalan - 'Ilyesmit nem szabad mondani' - megjegyzéssel. Mivel ez a mondat nem került be az adásban látható-hallható tudósításba, az FPÖ vezérkara tudatos hamisításnak tekintette az ügyet, és egyenesen Alexander Wrabetz vezérigazgató távozását követelte, természetesen a tiroli riportot az országos híradóban leadó Armin Wolffal egyetemben.

A tudósítást készítő tiroli újságírónő azonnal némi büntetésben részesült: a kampányzáró televíziós vitát már nem ő vezette. (Zárójelben megjegyzendő, hogy az azóta megtartott tiroli tartományi választáson a Néppárt szárnyalt, több mint 44 százalékot szerzett, a második az SPÖ lett 17 százalékkal, és a Szabadságpárt, amely szintén erősödött, csak a harmadik helyet érte el, valamivel kevesebb mint 16 százalékkal).

Armin Wolf, a ZIB2, a kettes csatorna híradójának igen népszerű moderátora, maga sem tartja kizártnak a távozását. Mint mondja, van egy tűrési határ, amelyen túl már nem akar híradót szerkeszteni és vezetni, vagyis ha fokozódik az ehhez hasonló nyomás, akkor inkább keres magának más elfoglaltságot. Wolf utalása vonatkozik az FPÖ elnökének egy facebook posztjára, amelyben H.C. Strache Wolf fotójával illusztrálta a hazugság gyárnak nevezett ORF elleni kirohanását. Wolf cáfolja, hogy az ORF negatív értelemben elfogult lenne  a Szabadságpárttal szemben, de megjegyzi:  ennek ellenére a hibák nem zárhatók ki - ilyen volt a tiroli riport is. Véleménye szerint egyébként az FPÖ szinte minden sajtótermékkel elégedetlen. Ezt az ismert televíziós személyiség annak tudja be, hogy a minőségi sajtótól teljesen idegen a populizmus és a színvonalas újságírók között kevés a Szabadságpárt követője.

Az ÖVP-től sem idegen az a gondolat, hogy az ORF nem tesz eleget a semlegesség követelményének, igaz, a néppártiak nem fogalmaznak olyan élesen, mint a szabadságpárti vezető politikusok, akik tudatos ferdítéssel, hazugságok terjesztésével vádolják  a közszolgálati televíziót. Véleményük szerint mindenért Wrabetz a felelős - vagyis a fejétől bűzlik.. elv alapján az ő távozása sok mindent megoldana.

Alexander Wrabetz újabb ötéves kinevezését 2016-ban kapta - amikoris az előírásoknak megfelelően a 35 tagú alapítványi tanács három szavazat többséggel őt választotta vezérigazgatónak. A szociáldemokrata támogatást élvező Wrabetz az ORF történetében példátlanul, harmadszorra nyerte el a posztot. Újabb megbízásra természetesen aligha lenne esélye - hiszen a 35 tagú tanács összetétele híven tükrözi a parlamenti pártviszonyokat, amelyek 2017 októberében alaposan megváltoztak. A tanácsba egyébként kilenc tagot közvetlenül a kormány delegál, ugyanennyien a kilenc tartományi kormány javaslatára kerülnek be, hat „civilt” a parlamenti pártviszonyoknak megfelelően a kormány jelöl, öt tag az üzemi tanács – illetve egy közülük az egyház küldötte, s legfeljebb a közönségtanács hat választottjánál lutri, mely párthoz húznak. A legtöbb esélye a szükséges 18 szavazat megszerzésére értelemszerűen annak a jelöltnek van, akinek személyéről a kormánykoalíció pártjai megegyeznek, az ilyen megállapodás többhetes kemény csatározást jelent.

A nagy kérdés, vajon a kormány támadása nyomán inoghat-e Wrabetz széke. Szerződése értelmében idő előtti távozása 1,4 millió euró végkielégítést biztosítana számára - ez azért kicsit nagy ár. Másrészt az ORF teljesítménye elismerésre méltó: a piaci szegmens 36 százalékát uralja, ami igen nagy teljesítmény, hiszen az osztrákok a  német nyelvterület számos csatornája közül választhatnának.

Időközben neves német televíziós személyiségek nyílt levélben fordultak Kurz kancellárhoz arra kérve, hogy akadályozza meg a független újságírók és a köztelevízió elleni alaptalan támadásokat. 

Eközben kisebb-nagyobb hibák, téves jelentések kipécézésével a hazai belpolitikában folytatódnak a vádaskodások - vagyis a csata javában tart.