A szemrehányások, amelyeket a Riporterek Határok Nélkül szervezet Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellen most nyilvánosságra hozott, már régóta ismertek. Ennek ellenére jogos összefoglalva felsorolni ezeket az észrevételeket, és a “sajtószabadság ellenségének” nyilvánítani elkövetőjüket. 

A ma 58 éves Orbán 2010 óta egyre korlátlanabbul uralkodik az Európai Unió közepén elhelyezkedő országa felett. Politikusi életpályája diákvezérként indult, amikor a késői kommunista autokratizmus ellen lázadt. Az akkori ellenzék számára a sajtószabadság magától értetődő és központi jelentőségű követelés volt, amelyhez az Orbán által alapított Fidesz-mozgalom is csatlakozott.

Orbán  azonban már az 1998-tól 2002-ig tartó kormányzása idején biztosította magának az ellenőrzést a közszolgálati rádió- és televízió adók felett. Már akkoriban propaganda eszközzé alakították át a MTV-t (Magyar Televízió) ás az MR-t (Magyar Rádió). Orbán emberei ezt azzal indokolták, hogy “egyensúlyt” kellett teremteni a “baloldal és a liberálisok által uralt” médiumokkal.

A 2002-es választási vereséget követően Orbán és egykori iskolatársa, Simicska Lajos, aki az Orbán-hívek pénzszerzésének kreatív esze volt, céltudatosan kiépítették a saját médiabirodalmukat. A cél a hatalom visszaszerzése volt.

Erőteljes visszhang-kommandó

A 2010-es választás kétharmados alkotmányozó többséget hozott az Orbán vezette Fidesz-mozgalom számára. Azóta Orbán két, egymással szorosan összefonódó stratégiai célt követ: az egyik a saját médiabirodalom, amelyet kiegészítenek az ismét teljes ellenőrzés alá vont közszolgálati médiák. Ezeket hatalmas visszhang- szervezetekké építettek ki, amelyek célba juttatják és felerősítik a hatalom üzeneteit. A másik cél, hogy megszüntessék vagy jelentéktelenné tegyék a független médiumokat.Ezek a stratégiák kapcsolódnak egymáshoz, amikor egy Fidesz-mozgalomhoz tartozó oligarcha megvásárolja egy korábban magánszemély vagy külföldi tulajdonában levő médium többségi tulajdonát, és azt beviszi a visszhang-kommandóba.  Vagy, amint 2015-ben történt, amikor a tulajdonos Deutsche Telekom egy Fidesz-mozgalomhoz tartozó személynek adta el az “Origó” nevű legnagyobb független hírportált, miután a kormány a Telekomnak ajánlotta az egyik széles sávú adattovábbítás engedélyét. Azóta az “Origó” is a visszhang-kommandóhoz tartozik.

A megmaradt független, többségükben az interneten működő médiumok ellehetetlenítésének legfontosabb eszköze azonban a hirdetési- és reklámpiacok manipulálása. A visszhang-kommandóba tartozó médiák a haszonélvezői az állami és államhoz közeli vállalatok reklámköltségei több mint 80 százalékának. A Mérték Intézet munkatársa, Polyák Gábor médiaszakértő abból indul ki, hogy a Fidesz-mozgalomtól függő legtöbb médium nem lenne életképes e pénzügyi injekció nélkül.

A Der Standard képe a cikkhez. Fotó: Reuters

Az eltorzított média-reklámpiac

A megmaradt független médiumok ezzel szemben attól szenvednek, hogy a tehetős nagyvállalatok alig jelentkeznek náluk, mert ezek nagy figyelmet fordítanak az Orbán-rezsímhez fűződő zavartalan kapcsolatuk kényelmére.  Polyáknak az a véleménye, hogy “a médiapiac teljesen el van torzítva“. Ezzel Magyarország nyilvánvaló módon megsérti a működő piacokra vonatkozó EU-szerződéseket. Ellenzéki médiapolitikusok és független szakértők egyszerűen nem értik, hogy az EU-Bizottság évek óta miért nem tesz ez ellen. A  Mérték, a Klubrádió - amely azóta elvesztette a  működési engedélyét - és Jávor Benedek zöld európai parlamenti képviselő már 2016-ban ezzel kapcsolatos panaszt nyújtott be az EU-Bizottsághoz.

Orbán célja egyértelműen világos: a független hangokat el kell jelentékteleníteni, és az eltorzított piacnak hála, ehhez még a rendőrségre sincs szüksége. Autoriter populistaként folyamatosan megosztottságot és gyűlöletet keltő visszhang-kommandójának egyeduralmából él. A szabad és nyílt párbeszéd megtörhetné ezt az egyeduralmat - és ez Orbán hatalmába kerülhetne. Ezt mindenáron meg akarja akadályozni. (Gregor Mayer, 2021.07.05.)

Fordította: dr. Gonda László