Az idő most kedvez az Európai Unió ilyen pusztítói és rombolói számára. A válság évei után - pénzügyi- és euró válság, a majdnem létrejött Grexit, a migráció körüli káosz és a Brexit okozta bénultság következtében - a kontinensen nagyon sok polgár vált dühössé vagy/és bizonytalanná. Mindenekelőtt a fiatalok küzdenek a jó állásokért - nem utolsó sorban a globalizáció és a felgyorsuló digitalizáció következményeként. A társadalomba beágyazott néppártok, valamint a Zöldek, amelyek évtizedeken keresztül konstruktív módon építették az EU-t, most aggodalommal várják a választásokat.

A választásokat alig három hét múlva tartják. A szavazók 500 millió lakos nevében a  nem csupán a parlamentjük 751 képviselőjéről hoznak majd döntést. Európa jövőbeni “kormányáról”, az Európai Bizottságról is döntenek, amelynek elnök asszonyát vagy elnökét majd ősszel választják meg.

A lap képe a cikkhez - fotó:  apa/afp/attila kisbenedek

A választások kimenetelétől, a frakciók erejétől függ majd, hogy hova vezet majd a 2024-ig tartó utazás: a közösség erősítésének irányában vagy az EU gyengülésének irányában, miként ezt a szélsőségesek és az Európa-szkeptikusok - köztük Matteo Salvini, az olasz Lega elnöke és Franciaországba Marine Le Pen, vagy a Heinz-Christian Strache vezette FPÖ - állítják. 

Koalíció a nacionalistákkal

És mit tesz Orbán, aki mindig azt hangsúlyozza, hogy ő milyen szilárdan elkötelezett keresztény politikus az ENP táborában. Orbán hivatala a budapesti Várban van, és ott fogadja - éppen- Salvinit és Strache-t, hogy mintegy mellékesen kifejtse, nem támogatja Manfred Weber-t, a kereszténydemokraták csúcsjelöltjét Jean-Claude Junker utódaként.  

Már nem támogatja? Orbán egyike azoknak a néppárti tagoknak, akik a Helsinkiben tartott pártkongresszuson még demonstratív módon közösen pajzsra emelték Webert. Weber ott egy lángoló beszédben egyértelműen kifejtette, hogy kik az igazi ellenfelek: a szélsőjobboldali “Európa-gyűlölők”. A szombati Standard-interjúban ismét kihangsúlyozta: nincs együttműködés Le Pennel vagy Salvinival. Orbán demonstratív pálfordulása súlyos sértés volt Weber és az Európai Néppárt (ENP) számára. Ezt Orbán azzal az ötlettel kötötte össze, hogy az “osztrák minta alapján” az EU szintjén is létre kellene hozni a koalíciót a Salvini vezette nacionalistákkal. Ezek már eddig is hevesen körül udvarolták Orbánt, hogy lépjen át az ő táborukba.

Orbán nem teszi meg ezt a lépést, annak ellenére sem, hogy az ENP már felfüggesztette a Fidesz néppárti tagságát. Tovább taktikázik. Annegret Kramp-Karrenbauer CDU-elnök kijelentette, hogy a magyar politikus, már a visszatérés “utolsó lehetőségét” is eljátszotta, s jobb lenne, ha magától kilépne.

Orbán valószínűleg nem fogja megtenni ezt a szívességet a Néppártnak. Küldetésének  tartja, hogy a kereszténydemokratákat a jobboldal irányában mozdítsa el. Mivel Strasbourgban repedeznek a hagyományos többségek, azzal számol, hogy a Bizottság elnökének megválasztásakor döntő lehet a Fidesz 12 szavazata. És arra számít, hogy Salvininek "szabad útja " lesz majd Olaszországban. Közvélemény-kutatások szerint, az előrehozott választások nyomán Salvini hamarosan miniszterelnök lehet Rómában. Azután pedig az államfők- és kormányfők tanácsában is kényelmetlenné válhat a helyzet. Olaszország túlságosan is nagy ahhoz, hogy elszigeteljék az EU-ban. (Thomas Mayer, 2019.05.07.)

Fordította: dr. Gonda László