Rudy - hivatalosan ifjabb Rudolf Dellinger - számára sokkal fontosabb, milyen színvonalon és mennyi idő alatt tanítja meg a gyerekeket a biztonságos síelésre, vagy a snowboard örömeinek kockázat nélküli élvezetére. Ehhez véleménye szerint maximum 6 kezdő síelőből és öt snowboardozni vágyóból állhat a csoport. Az elméleti bevezetőnél éppen úgy, mint aztán a tanultak gyakorlati alkalmazásánál több a lehetőség az egyéni foglalkozásra, mint ha többfelé kell figyelni.

A Dellinger nevet Mariazellben jól ismerik,  persze az itteni bennszülöttek számára születéstől kezdve oly természetes téli sportok területéről. Rudy nagypapája volt az első oktató, édesapja folytatta a hagyományt, a síoktatás szeretetét tőle hozza, és bizonyára soha el nem évülő módszereket is. (2011-ben elhunyt édesapja tiszteletére még síversenyt is rendeznek évente, a nevet egy a győztesnek járó kupa is viseli).

Nem mintha az ifjabb Rudolf  kezdettől fogva tudta volna, hogy ezt a pályát választja: Bécsben folytatott műszaki tanulmányokat, úgy nézett ki, ott fog élni, ám aztán csak hazahúzta a szíve. A mariazelli sportfelszerelés boltot azonban nem akarta tovább vinni - inkább vonzotta az oktatás és a kölcsönzés, amelyet még a bolt 97-es bezárása előtt két évvel megkezdett. Ma vallja, hogy jó ötlet volt,  az oktatást is kiegészíti ezzel, hiszen  nem mindenki érkezik a mariazelli üdülésre teljes felszereléssel. Sőt, van, akinek éppen itt támad kedve belekóstolni a téli sportokba. A kölcsönvehető - és így garantáltan megfelelő - sporteszközökkel ezt meg is teheti.

Egyébként műszaki tanulmányok ide vagy oda, Rudy csak-csak figyelt a téli sportokra, és amikor a snowboard Ausztriában még szinte ismeretlen volt, az ő érdeklődését már felkeltette. 86-ban még tanterv sem volt, amikor ő már belevágott. Ma ő oktatja a leendő trénereket - az Osztrák Sí Szövetség keretein belül.

Mindez fontos, de ő az oktatást teszi a legelső helyre az összes tevékenysége közül (nyaranta a Fertő tó partján, Joisban működő  fényképészüzletét vezeti. A fotózást persze egész évben műveli). Ezen belül is a gyerekek a legfontosabbak. Vallja, hogy nincs reménytelenül ügyetlen kezdő, csak esetleg egyikhez- másikhoz több idő és türelem szükséges.

A síoktatásban résztvevő gyerekek napi négy órát töltenek az iskolában, a snowboard elsajátítására jelentkezők három órát. Ez a kicsinyeknek nem is mindig könnyű, ilyen hosszú időt nem szoktak távol tölteni a szülőktől - ezért is jó a maximum hat fős kis csoport. Az első órákat a gyermekbirodalomban (Kinderland) töltik, ahol egyelőre magával az eszközzel, a síléccel ismerkednek. Végülis ennek formája, mérete szokatlan, fontos megtanulni, hogyan kell bánni vele, fordulni, haladni, vagy egyszerűen csak hozzászokni. Nincs előírás arra, hogy ezzel mennyi időt töltenek - mondja: annyit, amennyi szükséges a biztonságos mozgáshoz.

Többnyelvű oktatás

A mariazelli turizmusnak megfelelően a síiskola  tanítványai is több országból jönnek. Nincs nyelvi probléma - mondja, angolul minden oktató tud, és két magyar és egy (magyarul szintén beszélő) román oktató is segíti a munkát. A nyelvi igények szerint összeállítani a csoportokat már nem nagy művészet. A biztonság nagyon fontos, amikor már terepen vannak, a gyerekek állandó kíséretet kapnak, a lesikló pályán fönn az indulásnál és lenn az érkezésnél is szakképzett oktató segíti őket. Természetesen felnőtteknek is indulnak tanfolyamok - egész nemzedékek vannak, akik Rudy iskolájában szerettek bele a téli sportokba, és az sem ritkaság, hogy felnőttként ugyanide hozzák a gyermekeiket.

Lassan indul a szezon, előtte október végén Rudy még egy tanfolyamot tartott a majdani snowboard oktatóknak. A mariazelli iskola fő idénye  persze az "igazi" iskolák szüneteire esik - így karácsonykor indul a tényleges szezon.  Minderről, a jelentkezési lehetőségről,  az árakról a honlap bőséges tájékoztatást nyújt.