Másfél évtizeden át alakította Bécsi Ünnepi Hetek programját: 1997-től a prózai színház műsorának igazgatójaként, 2001-től 2012-ig az egész fesztivál intendánsaként. Eközben egy percre sem mondott le a saját rendezésekről, izgalmas színházi estéket köszönhetett neki a közönség – igaz, nem csak Bécsben, hanem már korábban Németországban is. Bondy Zürichben született, osztrák-magyar származású publicista és német-zsidó anya gyermekeként, Dél-Franciaországban, majd Párizsban tanult. Pályáját a hamburgi Thalia színház segédrendezőjeként kezdte, első saját rendezésének helyszíne Göttingen volt, innen vezetett az útja a legnagyobb német és francia színházakba. A német nyelvterület legnagyobb színházi rendezői között tartották nyilván, intendánsként pedig érdeme, hogy nagyszerű produkciókat, kiváló művészeket és rendezőket hozott el Bécsbe. Filmek és könyvek is fűződnek a nevéhez.

 

A bécsi tevékenység persze nem kezdődött olyan zökkenőmentesen – az osztrák főváros nem egykönnyen fogadja be a kívülről érkezőket, különösen az ilyen világpolgárokat. Első, 1998-as fesztivál programját értetlenség fogadta, s évek teltek el, mire az osztrák kultúra irányítói felismerték, mennyit köszönhet a város művészeti élete Bondy nyitottságának. Ő maga annak idején – intendánsi szerződése 2004-es meghosszabbításakor így nyilatkozott: Még soha nem volt ennyi ellenségem, mint itt és most.

 

Különösen sok kritikát váltott ki, amikor a néppárti-szabadságpárti kormány idején, 2000-ben engedte sőt, támogatta az azóta, 2010-ben már szintén elhunyt Christoph Schlingensief konténerakcióját. A „Szeressétek Ausztriát – első európai koalíciós hét” című installáció, a városközpontban felállított konténer a Big Brother mintájára menekülteknek adott otthont. A napi közvetítések innen (egy internetoldalra) a Jörg Haider vezette szélsőjobboldali párt idegengyűlölő politikája, a párt kormányba emelése ellen mozgósítottak, s mindezt a Bécsi Ünnepi Hetek hivatalos programpontjaként.

 

Amikor 2013-ban szakmai és állami kitüntetésekkel elhalmozva Bondy végül elhagyta Bécset, így nyilatkozott: Túl sokáig maradtam itt. Közönsége nem így gondolta. Most gyászolja az osztrák és a nemzetközi szakma, halálhírét a bécsi kulturális élet vezetői mély megrendüléssel kommentálták.