Ettől nem lesz jobb a helyzet. Magyarország, Szlovákia és Lengyelország évek óta büszkeségében sértve érzi magát. Másodrangú EU-s tagnak érzik magukat. És most még ezt a számukra oly fontos eljárásban is veszítenek az Európai Bíróságon. Magyarország és Szlovákia panaszt nyújtott be az EU-s kormányok többségi határozata ellen, amely az olaszországi és görögországi menekültek szétosztásáról rendelkezett, és most minden vonalon veszítettek. Lengyelország, amely csatlakozott az eljáráshoz, szintén egy csónakban ül velük.
Winston Churchill egy alkalommal - nem szó szerint- azt mondta, hogy a harcokat fontos megvívni, de azután kezet kell nyújtani a legyőzöttnek. Ha nem akarjuk kiszélesíteni az árkokat, amelyek az EU-n belül a Kelet és a Nyugat között húzódnak, akkor most Brüsszelben, de a többi EU-s fővárosban is érzékenységre van szükség.
Ami az ügyet illeti, nem kétséges, hogy ezeknek az országoknak kötelességük a menekültek befogadása. Az Európai Bíróság (EuGH) a szerződés egyértelmű előírására hivatkozik, amelynek értelmében „közös intézkedésekre” kerülhet sor, ha valamelyik tagország váratlan eseménysorozat miatt vészhelyzetbe kerül. Kétségtelen, hogy a két leginkább érintett ország, Görögország és Olaszország, most ilyen helyzetben van.
Egyébként is meglehetősen csekély számú menekültről van szó. Az elosztandó 120 000 emberből Magyarországnak csupán 1294 főt kellene befogadnia – és ehhez még pénzügyi támogatást is kapna. Egy korábbi - Budapest által nem támadott - határozatban érintett 40 000 menekültből, egyetlen egyet sem kellett volna befogadnia. Kérdéses, vajon egyáltalán összesen ennyiről van-e szó, hiszen a menekült hullám apadóban van, és más országok, köztük Ausztria , már is a csökkentésért fáradoznak.
Szlovákia irányt változtathat. De Magyarországon Orbán Viktor és Lengyelországban hivatali kollégája, Beata Szydło, belpolitikai értelemben annyira kihajoltak már az ablakon, hogy már nincs többé visszaút. Ők elvi alapokon elzárkóznak mindenféle befogadástól. Állampolgáraik előítéleteivel olyan magas tétre tettek, hogy most már beragadtak pozíciójukba. Még jobban felszították a félelmeket – egyenlőségjelet tettek menekültek és terroristák közé, egy kalap alá vették a muszlimokat és az iszlámistákat.
Eljárásuk iránt nincs helye megértésnek, annál inkább ezen országok büszkesége iránt. Az EU fontos része leszakítva érzi magát. Összefügg ez egyfelől a jólét elosztásával, másfelől pedig a Nyugat mindenütt megnyilvánuló arroganciájával. Jean-Claude Junker, az EU-Bizottság elnöke alig látogatat ezekbe az országokba, viszont minden létező alkalommal találkozik Angela Merkellel. Az EU-ban Donald Tusk, a Tanács elnökeként betöltött pozíciójától eltekintve jelenleg egyetlen más jelentős csúcspozíció sincs, amelyet kelet-európaiak töltenének be. És ha egyszer a Keletre szállított élelmiszercsomagolásokban kevesebb a mélyhűtött hal, mint azokban, amelyeket Nyugatra szállítanak, akkor többé senki ne reménykedjen ezen országok szolidaritási áldozatában.
A kézfogáshoz persze azokra is szükség van, akik a kinyújtott kezet el is akarják fogadni. Orbán és Szydło nem tartozik közéjük. Belpolitikailag nagyon jól együtt élnek a Nyugat elleni gyűlölettel. Tartani kell attól, hogy ezt az ítéletet sem fogják elfogadni. Alapvető problémájuk van azokkal a jogállami ellenőrző mechanizmusokkal, amelyek keresztbe tesznek hatalmi törekvéseiknek.
De akkor mi fog történni? Az EU, mint minden más tagállam esetében, kötelességének fogja érezni, hogy érvényt szerezzen a közös szabályoknak. Magyarországot és Lengyelországot pénzbüntetésre fogják ítélni. Eszkalációs spirál fenyeget, amelynek keretében Kelet-Európában még kevesebb lesz a megértés aziránt, ami lényegében az EU - vagyis a közös jogok bázisán alapuló, szabad akaraton nyugvó együttműködés. Legyen szó akár a belső piacról vagy a menekültpolitikáról, az EU csak akkor tud megbízhatóan működni, ha mindenki ugyanazokat a jogállami normákat alkalmazza, illetve fogadja el.
E-mail-cím: wolfgang.boehm@diepresse.com
(Die Presse, nyomtatásban: 2017.09.07.)
Fordította: dr. Gonda László
.png)
