Az inkább általánosnak mondható kérdések után János Zsolt beszélgetőpartnere, Dr. Unger Péter sport – és ortopéd szakorvos, (a Vas megyei Sportorvosi Szakrendelő munkatársa) már sokkal konkrétabb témákat vet fel.
Dr. Unger: 2017-ben az Európai Unió bevezeti a teljes transzparenciát. Milyen változásokat fog ez okozni most azonnal és hosszú távon? Vajon a külföldi „titkos” bankszámlákat, pénzeket ezután el lehet/kell feledni? Van alternatíva?
János Zsolt: A legfontosabb, hogy az EU-tagországok 2017-től minden pénzügyi eszközről úgynevezett központi regisztert hoznak létre. Név, adószám, pontos összegek mozgása szerepel e regiszterben, mégpedig 2015 márciusától, visszamenőleg. A hozamot és kamatadót nem forrásadóval és anonim kezelik, hanem minden számlatulajdonos adószékhelye információt kap, és ott vonják le a helyi szintű adót. Így megszűnnek a régebbi „titkos” bankszámlák. Minden 50.000 euró feletti tranzakció jelentés- és felülvizsgálat köteles lesz. Néhány európai országot leszámítva már szinte mindenütt felső határ korlátozza a készpénz fizetést. Az e kötelezettségtől még mentes országokban is elkezdődött már a vita. Az EKB megszünteti az € 500,- bankjegyet. A cash fizetés fő kritikája éppen a felügyelt fizetési lehetőségek szabadságának megszüntetése. Európa bevezeti az Amerikai FATCA rendszerhez hasonló EU-FATCA rendszert. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy minden állampolgár életvitelének fő helyszínén adózik minden bevétele után, legyen annak forrása akár országon kívül. Ezekről a pénzügyi rendszerek jelentéseket adnak le az állampolgárok országainak.
Dr. Unger: Miért fontos a portfólió diverzifikálása? Milyen legyen az összetétele, milyenek az arányok?
János Zsolt: A pénzpiacokat 2008 óta hatalmas pénzmennyiség öntötte el. E pillanatban még nem ítélhető meg, vajon melyik befektetés értéke emelkedett „egészségesen”, és melyiké csak a likviditás miatt. Vagy látjuk, mikor vonják ki a jegybankok ismét a pénzt a piacról – ami nem lesz olyan hamar. Tapasztalhatjuk a japán gazdaságban, hogy immár csaknem harminc éve extra méretekben megy a pénznyomás. De jó is lehet, hogy tartósan magas likviditással kell vesződnünk. Mindkét esetben az az eredmény, hogy az aktuális tőkemozgások egyre gyorsabban zajlanak le és a különböző befektetési szektorok nem csak az indokolt gazdasági ingadozásoknak vannak kitéve. A befektetőnek a minél szélesebb diverzifikáció a legfontosabb, hogy bármely piaci helyzetben portfoliójának legalább néhány része mentesüljön a veszteség alól. A portfolió felosztása természetesen függ a belátható vagy tervezett kiadásoktól is.
Dr. Unger: Miért nem olyan jó befektetés az államkötvény, mint amilyennek feltüntetik?
János Zsolt: Az államkötvényeknek a jövőben is a portfolió részének kell lenniük. Ha a befektető maga nem vásárol belőlük, akkor az aktív alapkezelő teszi ezt meg, különösen a mostanihoz hasonlóan bizonytalan piaci helyzetben. A „jó” jelölést manapság különböző nézőpontokból kell megmagyaráznunk. Előtérbe kerülnek olyan fogalmak, mint a kamatfizetési kockázat és a visszafizetési kockázat. A biztonság szempontjából az államkötvények még mindig biztonságosabbak, mint a vállalati kötvények. Itt is látjuk, hogy a méret döntő fontosságú. Egy 90 százalékos vagy annál nagyobb arányú adósságállománnyal rendelkező állam kockázata ugyanis nagyobb, mint egy 30 százalékos vállalaté, de az államok mellett többnyire ott áll a jegybank, amit a vállalatok nem mondhatnak el magukról.
Ami a hozamot illeti, a kötvények, a jelenlegi nulla közeli kamattal nem túl gyümölcsözőek. A korábban olyan izgalmas árfolyamnyereség, amely a csökkenő kamatból adódott, ma gyakorlatilag nulla vagy akár negatívkamat, és mint ilyen, elhanyagolható. Az állami garanciák elmaradásával, különösen a pénzügyi szektorban, nőtt a veszteség kockázata.
Dr. Unger: Mit részesítsünk előnyben a részvények közül, a Blue chip-t vagy mást?
János Zsolt: Ahogyan a korábbi válaszaimból is kiolvasható, nem javaslom részvények vásárlását spekulációs szándékkal. Minden befektetésnél érvényes Kostolany 4G szabálya, amelynek magyar megfelelője: türelem- pénz- hit- szerencse. (Geduld – Geld – Glaube – Glück)
Induljunk ki abból, hogy rendelkezésre áll a pénz, különben nem beszélnénk részvényekről. A türelem adódik az időtáv helyes megtervezéséből. Ebből következik a különböző befektetési csoportokra vonatkozó kérdés. Tőkeerő szempontjából ma a nagy Blue chip alapok hasonlíthatók az államokhoz. A vállalatok üzleti modellje azonban az államokkal ellentétben nyereségre épül. A múltban az alacsony adósságállomány és válságok esetén a gyorsabb reagálási készség lehetővé tette, hogy a Blue chip vállalatok stabilan tartani tudják osztalékukat. Az úgynevezett szatellit ágazatokban a fejleményeket sokkal erősebben befolyásolja a tőke és a piaci ingadozás. Sokkal fontosabb egy bizonyos kategóriába vetett hit. Ha ez megvan, akkor a puszta és gyors nyereségelvárás is mérsékeltebb. A tőkebefektetéseknél nem hiszek a szerencsében vagy pechben. Maximum lehetnek olyan információk, amelyekhez a befektető nem jutott hozzá. Ha viszont túl sok információhoz jut hozzá, akkor azokat kritikusan kell kezelni, mert néha igencsak keskeny mezsgye választ el a bennfentes információtól.
Dr. Unger: Mi a helyzet a stratégiai befektetési ágazatokkal (részvény, befektetési alapok)?
János Zsolt: Amint arról előzőleg már szó volt, fontos az alap stratégia. Kiegészítőként speciális témakörök illeszthetők a portfolióba. Mindenesetre fontos foglalkozni a hit kérdésével, mielőtt a befektető belevásárol egy ágazatba.
Dr. Unger: Milyenek az ingatlan befektetési lehetőségek? És Magyarország vagy Ausztria jön-e számításba? Melyik miért jobb?
János Zsolt: Ezzel a kérdéssel alapjában véve egy egész cikkben lehetne foglalkozni. A szervuszausztria.hu hasábjain
erről cikk, amelyben a közvetett és közvetlen ingatlanbefektetési lehetőségeket részleteztem. A különbségek olyan sokrétűek, hogy aligha emelhető ki ideális vagy akár a legjobb variánsként egyik vagy másik változat. Alapvetően elmondható, hogy az ingatlan megfelelő formában – mert bizonyos formákat eladnak ugyan magánbefektetőknek, pedig azok teljesen alkalmatlanok erre – azon kevés befektetések közé tartozik, amely megtartja reális értékét. Még a kötvények is csak a nominális értéket fizetik vissza. Manapság látni, hogy még ez az elvárás sem teljesül mindig. Előfordul, hogy egy-egy kötvény teljesen kiesik.
Az ingatlanokra azonban érvényes az érték megállapítás, és e tekintetben abszolút illik a kijelentés: „A piacnak mindig igaza van!” Hogy egy-egy ingatlan mennyit ér, azt csak az értékesítésénél tudjuk meg. Abból, hogy ténylegesen mennyit fizet a vásárló.
Mivel az ingatlan értékének megállapítása a mindenkori piactól függ, általánosan nem jelenthető ki, hogy Magyarország vagy Ausztria a jobb vagy rosszabb – ahogyan más országok is teljesen eltérően funkcionálnak. A befektető túl sok személyes tényezője is szerepet játszik.
Sorozatunk következő részében olyan kényes kérdések is szóba kerülnek, mint az egyének személyes jövedelmeinek megfelelő kezelési lehetőségei.