Az Osztrák Sajtótanács és a Concordia Sajtóklub közös szervezésében úgymond semleges területen ( az Austrian Press Agency helyiségeiben) megrendezett tanácskozásra a Népszabadság október közepi megszüntetése szolgáltatta az alkalmat. Ez a baloldali irányultságú újság volt a legnagyobb példányszámú minőségi, országos napilap Magyarországon. Azt mondták az újságíróknak, hogy új szerkesztőségbe költöznek, és felkérték őket, hogy készítsék elő a holmijukat. Következő nap bezárt ajtók előtt álltak, és még a saját számítógépükhöz vagy e-mailjeikhez sem tudtak hozzáférni. Két héttel az unortodox bezárás után vált közismertté, hogy az újságot (azaz a tulajdonjogot birtokló Mediawork Kiadóvállalat részvényeit) Henrich Pecina osztrák tulajdonos 100 százalékban eladta a kormányhoz közel álló Opimus Press nevű cégnek. Ezzel megpecsételődött a lap sorsa. Gergely szerint a hirtelen bezárás következtében a kormány számára kellemetlen mintegy 30 cikk nem került nyilvánosságra.
Az eladás és az ezzel járó megszüntetés okaként kétfajta magyarázat lehetséges. A kormányé: az újság már nem volt gazdaságos. A másik az újságé, és számos NGO-é: az eladással egyszerűen elnémították a kényelmetlenné vált újságot. Az újság megszüntetése kifejezetten politikailag motivált volt, mondta Dojcsak ügyvédnő a pódiumon.
A Riporterek Határok Nélkül elnevezésű NGO-szervezet legutóbb áprilisban nyilvánosságra hozott ranglistáján Magyarország a 67. helyen szerepelt (180 ország közül). Egyébként a 113. helyet Bulgária foglalja el.
A pódiumon Kovács kormányszóvivő igyekezett rendbe tenni azt az olvasatot, amely szerint a Népszabadság „Magyarország legjelentősebb napilapja volt”, mert ez „egyszerűen nem volt igaz”. Arra a kérdésre, hogy akkor melyik médium volt a legjelentősebb újság, nem tudott választ adni: nem tudja – felelte.
Kijelentette, hogy Magyarországon mindenesetre él és virul a sajtószabadság. A tiltakozások is ezt bizonyítják. Az újság eladásával összefüggésben pedig csak azt mondhatja, hogy „Üdv a kapitalizmusban”. Szembeszáll az „elmúlt hat év e fájdalmas narratívájával” (megjegy.: Orbán Viktor konzervatív Fidesz-kormánya 2010 óta van hivatalban), amely szerint Magyarországon mindenért a kormány hibáztatható. Egyébként is nem szabad egymással összehasonlítani a média tulajdonviszonyait és a sajtószabadságot. Ezt a narratívát egyébként is az ellenzék fabrikálta össze, és ez „igen fájdalmasnak tekinthető” – ismételte Kovács.
Az őrkutya-funkció akadályozása
Dojcsák és Gergely is ellentmondtak Kovácsnak. A sajtószabadság nem csak azzal a joggal definiálható, hogy ki lehet mondani a dolgokat, hanem a dolgok kimondásának lehetőségével is, vagyis a platformok megtartásával. Kovács vonakodott teljes egészében tagadni, hogy politikai számítás is lehetett az újság megszüntetésében, mert saját szavai szerint nem akar „ehhez a narratívához asszisztálni”, annak említését azonban nem fojtotta magába, hogy egyetlen külföldi sajtóterméket sem hallott felhördülni”, amikor „a kilencvenes években jobboldali médiáknak kellett bezárniuk”. Más helyen azt is megemlítette Kovács, hogy a Népszabadság nem volt objektív, és évek óta a konzervatív pártok ellen agitált. Ennek ellenére megszüntetésének nem volt semmiféle politikai háttere.
Mindenesetre később azt magyarázta Kovács, hogy a média „néha sajnos megpróbálkozik a politikacsinálással”. Dojcsák Dóra megdöbbente válaszolta, hogy „ez a közéleti őrkutya-funkció. Nem értem, miként kellene a médiák bírálataként értelmezni azt, hogy utánajárnak a kormány üzelmeinek.”
Dojcsák azt is említette, hogy egy új törvénymódosítás eredményeként Magyarországon az újságíróknak fizetniük kell a nyilvános adatok megszerzéséért. Egy szabályozás, amit Kovács a védelmébe vett: „azért vezették bee, mert a megkeresések milliókba kerültek a közigazgatás számára” - mondta.
Fordította: dr. Gonda László
.png)
