Tekintettel az erős amerikai dollárra/euróra/svájci frankra/stb a befektetők az elmúlt években egyre többre tartották a feltörekvő országokat. Aki részt szeretne venni a piaci fejleményekben, az a feltörekvő piacok részvényeibe, vagy még inkább kötvényeibe fekteti a pénzét. A „kisebb valuták” egyetlen esélye, hogy leértékelik magukat és teljesítményüket, s ezáltal vonzóbbak az áruknál. Gyakran az inflációs ráta is magasabb a kisebb valutáknál, ami nagyobb hozamokat jelent - összehasonlítva a fejlett ipari országokéval.
A legcélszerűbb a helyi valutákban befektetni, ez ugyanis nagyobb keresetet biztosít.
Soha nem felejthetjük el azonban, hogy a magasabb hozam egyfajta kárpótlás a nagyobb kockázatért. Ez utóbbit azonban a valuták erősödésének szakaszában - amikor a nagyobb vásárlások emelik az árfolyamot - csekélységnek ítéljük.
Vannak olyan piaci szakaszok, amikor a gazdaság virágzik, vonzza a tőkét, a kamatok magasabbak, a hozamok emelkednek.
Vékony jégen
Hogy azonban sok feltörekvő országban milyen vékony a jég, azt a legjobban Argentína vagy Törökország példája bizonyítja.
Az amerikai kamatemelés ciklusának előrehaladtával nő az idegesség a nyugati befektetők körében. Sokan attól félnek, hogy a feltörekvő országok, mint amilyen Törökország, nem tudnak mit kezdeni az emelkedő kamatokkal. Hirtelen felidézik az 1997/98-as ázsiai válság emlékeit. Az emelkedő dollárkamat mindenkit érint, aki az elmúlt években dollárban adósodott el!
Argentína utolsó államcsődje óta még csak 16 év telt el. A kiváltó ok a szomszédos Brazília valutaválsága volt, amely negatívan befolyásolta az argentin külkereskedelmet. Az argentin peso küszöbön álló leértékeléséről elterjedt hírek akkoriban a tőke tömeges menekülését idézte elő. Miután az IMF 2001-ben megakadályozta a hitelnyújtást az országnak, az 'egy peso-egy dollár' árfolyam tarthatatlanná vált. Az ilyen időkben az érintett ország politikusai hajlamosak támadni az IMF-t, mert az ország piacképességének fenntartásához többnyire olyan fájdalmas reformokat ír elő, amelyek állások elvesztésével, a megszokott, ám nem piacképes struktúrák megváltoztatásával járnak és az embereknek általában nincs ínyükre.
A felidézett időszakban a dollár árfolyama rövid idő alatt 3,85 pesora emelkedett. Az argentinok magas külföldi adóssága ezzel kiegyenlíthetetlenné vált. A hitelezők 2005-ben egy adósság átütemezési megállapodás keretében kénytelenek voltak követelésük 50 százalékáról lemondani.
A befektetők gyorsan felejtenek. Amikor Mauricio Macri két évvel ezelőtt Argentína új államfője lett, a pénzpiacok ünnepelték őt és gazdasági reformterveit. Hogy a peso röviddel az árfolyamának felszabadítása után értékének harmadát elveszítette, azt a nagy lelkesedésben elbagatellizálták. Az intézkedés következtében ismét ömlött a hitel az országba. A külföldi adósságállomány, nagyrészt dollárban, azóta 160 milliárdról 230 milliárdra nőtt. Amikor tavaly Argentína száz éves (!!) lejáratú kötvényt bocsátott ki, sorban álltak a befektetők. A peso dollárhoz viszonyított árfolyamának újabb 20 százalékos zuhanása olyan mértékben terheli ezt a dolláradósságot, hogy Macri elnök ismét kénytelen volt az IMF-hez fordulni hitelért.
Klasszikusnak mondható, hogy az argentinok ismét dollárban adósodnak el. A feltörekvő országok bankjainak és vállalatainak olcsóbb és egyszerűbb dollárban felvenni hiteleket, mint helyi valutában. A kamatok alacsonyabbak és a nemzetközi tőkepiacok likvidebbek, mint a helyi piac. Ez mindaddig jól működik, amíg a befektetők bíznak az országban. Ez a bizalom azonban hamar semmivé válhat, amikor politikai és gazdasági problémák adódnak. Ilyenkor a tőke menekül és a helyi valuta erőteljes leértékelési nyomás alá kerül. A dolláradósság ekkor a bankok és vállalatok létét veszélyeztető teherré válik, amit hamar követhet a gazdasági összeomlás.
Hogy mit jelent az idegen, keményvaluta adósság, azt Magyarország átélhette a magánháztartások svájci frank hiteleivel.... A kormány segítette az érintetteket - rossz, aki rosszra gondol, - arra, hogy mindez esetleg csak a politika választási csalija volt... Köztudottan nincsenek csodák, legfeljebb később fizetjük az árat. Ha a számokat közelebbről szemügyre vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy Magyarország eladósodása idegen valutában hosszútávon igen magas.
A tízéves államkötvény hozama az idén igen magasra emelkedett - +113 % (összehasonlítás: Olaszországban + 74 %, EU-átlag -9%!). Valószínű tehát, hogy a svájci frank problémákat csak más futamidőre és más valutára ütemezték át?
Összefoglalva mindez nem jelenti azt, hogy nem tanácsos befektetni a feltörekvő piacokon. E térségek átlagon felüli növekedéséből azonban elsősorban a részvénybefektetésekből lehet profitálni. Másrészt figyelmet kell szentelni az országok és térségek közötti különbségekre. És még inkább figyelni a jegybankok vezérelvére, a több mint tíz éve folytatott ultra laza pénzpolitika után. Az ingadozások mindenesetre nagyobbak és az első pillanatban látszólag váratlanok lesznek - figyelmeztet rovatunk szakértője, János Zsolt MAS.
.png)
