Megmagyarázhatatlan kérdésekből nincs hiány a kontinensen. Egy dolog azonban már jó ideje kétségtelen: Magyarország nem szándékozik eleget tenni annak a kötelezettségének, hogy részt vegyen a menekültek Európán belüli arányos szétosztásában. Nem csak az EU miniszteri tanácsában szavazott a kötelező menekültkvóta ellen, hanem még az Európai Bírósághoz is panasszal fordult ellene. Ellenállásával a budapesti kormány nem maradt magára. Nyílt támogatás érkezett a többi három visegrádi államtól: Lengyelországtól, Csehországtól és Szlovákiától. A legtöbb EU-s tagállamban sem határtalan a lelkesedés: a 160 000 menekültből, akiket az EU Görögországból és Olaszországból szeretne szétosztani a többi állam között, eddig csupán 5651 főt sikerült áttelepíteni.

Bár mennyire nemes és bölcs a rajzasztalon megtervezett kvóta, nem  állt helyt amikor szembesült a realitással. A projektet időközben már hosszabb ideje lefűzték  a jó szándékok vaskos EU-s dossziéjában. A menekültek kényszerű szétosztásáról az utóbbi időben már alig beszél valaki, s eközben már elkezdte futni köreit a Visegrádi-államok rugalmas szolidaritásról szóló koncepció. Eszerint, aki nem fogad be menekülteket, annak más területen kell fokozottabban helytállnia, például a külső határok védelmében. 

Ilyen módon tehát a menekültekről tartott vasárnapi magyar népszavazás több szempontból is fölösleges volt: a magyarokat olyan ügyben kérdezték meg, amely nyilvánvalóan népszerűtlen lévén de facto már régóta lekerült az asztalról, és amelynek elutasítását az Orbán-kormány alaposan dokumentálta. Végül 98,3 százalék szavazott az EU menekültkvótája ellen. Akkor is hasonló eredmény jöhetett volna ki, ha a magyarok arról szavazhattak volna, hogy átnevezzék-e az országukat vagy se.

Már a választóhelyiségek megnyitása előtt minden polgár számára világosnak kellett volna lennie, hogy ennek a szavazásnak nem lesz következménye.  Ezért sem meglepő a 40 százalékos alacsony részvételi arány. A népszavazás csak egy 50 százalék feletti kvórum esetén lehetett volna érvényes.

Ez az érvénytelenség kínos Orbán Viktor számára, aki több millió eurót és egész propaganda gépezetét bevetette, hogy mozgósítsa a választókat az értelmetlen népszavazása érdekében. A kudarc ellenére később mégis „jelentős győzelme” miatt ünnepeltette magát. A magyarok többsége keresztüllát ezen az ócska komédián, és lassanként egy vállrándítással tudomásul veszi. Mert tartalmi szempontból a miniszterelnök egy vonalon áll a lakossággal. Aki Othmar Karas-hoz, az Európai Parlament néppárti delegációjának a vezetőjéhez hasonlóan „Orbán menekültpolitikájának az elutasításaként” interpretálja a népszavazás eredményét, az bedől egy vágyálmon alapuló hibás elemzésnek.  

Legalább ritkán feltételezhető, hogy egy német beszélgetős műsorban Sebastian Kurz néppárti külügyminiszter Orbán kirendelt védőjeként lépjen fel, és gondos kutatómunka alapján feltárja, hogy 2003-ban állítólag kevesebb magyar szavazott az EU-csatlakozásra, mint most a menekültkvóta ellen. Ha már véleményt nyilvánított a népszavazás kapcsán, indokolt lett volna néhány szót szólni a szomszédos országban folyó idegenellenes kampányról is, amelyben a kormány minden menekültet potenciális terroristaként és erőszaktevőként becsmérelt.  

Orbán Viktor a menekülthullám-lovaglás királya. Mindenkinél korábban és élesebben elemezte a menekültválságban rejlő belső- és Európa-politikai lehetőséget. Utólag éppenséggel avantgárdnak tűnik kemény  határkerítés-politikája; Európa de facto követi őt. Orbán rátalált arra a témára, amellyel a magasba katapultálta magát a közvélemény-kutatási mélypontról, és amellyel Angela Merkel német kancellár ellenfeleként jelenhetett meg. A népszavazással Orbán csupán egyetlen célt követett, mégpedig azt hogy magas hőfokon tartsa az izgalmi állapotot a menekültkérdésben. Ezt a játékot, amely az osztrák színteret figyelők  számára is ismerősnek tűnhet, megpróbálja majd egészen a 2018-as választásokig folytatni.

Azonban egy idő múlva a polgárok – itt és ott is – eltelnek a menekültekre összpontosított  megszállott megállapítássokkal, és válaszokat követelnek majd a jövővel kapcsolatos egyéb kérdésekre. Akkor a megtévesztést szolgáló népszavazások már nem lesznek elegendőek a figyelem eltereléséhez.  

E-mails: christian.ultsch@diepresse.com címre

(Die Presse, nyomtatásban: 2016.10.04.)

Fordította: dr. Gonda László