A lap képe a cikkhez:Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke ezekben a napokban ismét megvezeti az EU- vezetőit. © APAweb / AFP / Oikonomou

A kreativitást nem lehet elvitatni a magyar kormánytól. Először több mint egy tucat EU-tagállam fogalmazta meg “mélységes aggodalmát”, amiatt hogy a koronavírus leküzdésére hozott “egyes szükségintézkedések” sérthetik a jogállamiságot, a demokráciát és az alapértékeket. Arra az erősen bírált szükségállapot-törvényre gondoltak, amellyel a kormányon levő Fidesz szavazatainak köszönhetően a budapesti parlament megszüntette önmagát, és ehelyett a kormánynak adott felhatalmazást. Az aggodalmaskodók azonban nem fogalmazták meg nyíltan a bírálatukat. Így aztán pénteken Magyarország maga is csatlakozott a csupán általánosságokat tartalmazó nyilatkozathoz - és ezzel nevetségessé tette a dokumentumot.

Orbán Viktor miniszterelnök nem csupán a diplomáciai szokásokat játssza ki. Kíméletlenül kifejezésre is juttatja, hogy milyen reálpolitikai értékkel bír a nyilatkozat: semmilyennel. Valamint azt is, hogy mennyire erőtlenek Orbán bírálói, akik szemben állnak az “illiberális demokráciájával”, amely mások számára a demokrácia és a diktatúra elemeit összekapcsoló hibridrezsimet jelent.

Magyarország államrendszerének átalakítása azért volt lehetséges, mert Orbán a 2010-es választási győzelme óta szövetségesekre számíthatott - nem úgy, mint tíz évvel korábban Ausztria. Akkoriban Az FPÖ kormányzati részvételére reagálva az akkortájt 14 többi EU-tagállam intézkedéseket hozott a fekete-kék koalícióval szemben.

Statisztaszerepben a Bizottság és a Parlament

Éveken keresztül a Fidesz Európai Néppárthoz (EVP) való tartozása jelentette a védő ernyőt Orbánnak. Az Európai Parlamentben ez a csoport alkotja a legnagyobb létszámú frakciót, amely az Európai Unióban a biztosok és kormányfők többségét is adja. Az Európai Néppárt hónapokkal ezelőtt felfüggesztette a Fidesz párttagságát, de a konzervatívok nem tudták elhatározni magukat a kizárás mellett. 

Emellett Orbánnak más támasza is van, hogy elkerülje Ausztria sorsát. Lengyelországgal és most már Szlovéniával együtt két baráti kormányra is számíthat. És az EU-ban a végső döntés mindig a nemzetállamokon múlik.

A tagállamok szervezete, a Tanács, az intézmények együttműködésével hoz döntéseket. A parlament bizonyos területeken, ilyen például a költségvetés, beleszólási joggal rendelkezik. És a Bizottság indíthat szerződésszegési eljárást - mint amilyent Magyarország és Lengyelország ellen is indított -, ha veszélyeztetve látja a jogállamiságot. De a szavazati jog megvonása a kormányok kezében van, - és a döntést erről egyhangúlag kell meghozni.

További területek is vannak, amelyeken az egyhangúság a követelmény: például az EU pénzügyei, a közvetett adózás, a családjog és a szociális védelem területe. A közös befektetési kötvények is ebbe a kategóriába tartoznak, hívják azokat akár Euró-, akár Korona-alapoknak.

Az államok meg akarják tartani kompetenciáikat

Ez táplálja a döntéshozás palettájának kiterjesztéséről kialakult vitát, amely szerint a Tanácsban a szavazatok többségével kell a döntéseket meghozni, ahogyan azt az Európai Parlament mindig is követelt, és amit a Bizottság is támogat. Ám ehhez valamennyi tagállam egyhangú döntésére van szükség. Ez azonban a hatalmi struktúra felpuhítását jelenti, ami egy teljesen új eljárási folyamatot hozhat magával, és ennek a tagállamok nem feltétlenül megnyerhetők, ugyanis meg akarják tartani nemzeti kompetenciájukat.

Nem utolsó sorban a szubszidiaritás elvére hivatkozva érvelnek. Ez az EU-ban kisebb egységeket jelent - a nemzetállamoktól kezdve a kistelepülésekig -, ami meghatározott mértékű önrendelkezési jogot biztosít. Ez nem feltétlenül zavarná a kormányokat abban, hogy másfelől, ha a helyzet ezt kívánja, a közösségen belüli szolidaritás hiányára hivatkozzanak.  

Hivatkozás a Brexit-tárgyalásokra

Ezzel szemben egy erősebb központosítás hívei rámutatnak arra, hogy az Európai Unió cselekvőképesebb és erősebb lehetne, ha több kompetenciája lenne a Bizottságnak. A Brexit-tárgyalások nagyon jó példa arra, hogy kifizetődő az egy hangon történő beszéd. Bár Nagy-Britannia megpróbálkozott azzal, hogy párhuzamosan tárgyaljon az egyes tagállamokkal, ezek úgy döntöttek, hogy központilag kell a tárgyalásokat levezényelni. Mindannyian Michel Barnier főtárgyalóra bízták a szószólói feladatot és a tárgyalások vezetését.

A britek, nettó befizetőként kifelé igyekeztek az EU-ból. A strukturális alapokból kapott euró milliárdoknak hála, Magyarországnak - akárcsak Lengyelországnak - ezzel szemben alapos oka van a maradásra. (Wiener Zeitung, 2020.04.04.)  

Fordította: dr. Gonda László