A kelet-európai országokból a nyilvántartás szerint 62 ezren látják el ( a megfelelő iparengedély birtokában) a feladatot. A legtöbben a szlovákok vannak, (43,1 %), utána a románok következnek (39,9 %), a harmadik helyen, alaposan leszakadva jönnek a magyarok (5,8%). Horvátok, bolgárok szerepelnek még a listán, és valahol a legvégén az osztrákok (1,7 %). Persze aligha zárható ki, hogy vannak szép számmal olyanok, akik feketén dolgoznak, ám éppen a szaktudás miatt ebben az ágazatban a megbízók valószínűleg jobban ragaszodnak a papírhoz. Hiszen itt emberi életekről van szó.
Összesen több mint hétszáz ügynökség közvetíti a szakápolókat, akik többsége 40 - és 60 év közötti - de vannak fiatalok, 30 év alatt és idősebbek 60 felett is közöttük. A követelmény valamilyen ápolói képesítés - tény azonban, hogy ma már szinte lehetetlen megfelelő szakképzettséggel rendelkezőket találni. A nagy kereslettel magyarázható, hogy időről időre felbukkannak hamis szakmai bizonyítvánnyal jelentkezők: az osztrák nyugdíjas szervezetek éppen ezért saját tanfolyamok elvégzéséhez kötnék a tevékenységet. A bizonyítványt a Gazdasági Kamara adná - ez utóbbi inkább a jelentkezők hazájában vizsgáztatna, és a demenciában szenvedők ellátása tárgyában szervezne csak ausztriai továbbképzést.
A színvonal emelését szolgálná egy másik javaslat: eszerint a közvetítőket ellenőriznék jobban. Tavaly óta létezik ugyan kötelező szabályrendszer - ám igencsak ritka a kontroll, vagyis a közvetítő cégek vagy betartják az előírásokat, vagy nem. A megoldás egy egész Ausztriára érvényes minősítési kötelezettség lenne - és ez segítene az érintetteknek is. A közvetítők ugyanis nem egyszer durván kizsákmányolják az ápolókat, lévén hogy ők szerződnek az ápolttal, hozzájuk fut be a honorárium, amiből kényük-kedvük szerint fizetik ki a dolgozót. Az új szabályozás vonatkozna a rendszerint 30 naponként egymást váltó ápoló(nő)k szállítására is: ha csak engedéllyel rendelkező és ellenőrizhető sofőrök szállíthatnék a munkavállalókat, akkor talán kevesebb lenne a baleset. Elsősorban a szlovákok érkeznek-utaznak rendszeresen, hiszen hazájuk olya közel van: szállításukra magánfuvarozók és cégek szakosodnak. A néha kimerült, figyelmetlen sofőrök nem ritkán okoznak súlyos baleseteket - vagyis meg kellene szervezni, hogy csak koncesszióval rendelkezők végezhessék ezt a munkát.
Várható tehát a szigorítás, hiszen például homályban marad, ha egy-egy ápoló(nő) tévedése, hanyag munkája súlyos következményekhez vezet. A legjobb megoldás az érintett személyzet fix alkalmazása - és ezzel a rendszeres kontroll lehetősége lenne. Erre azonban nincs mód: a Wifo (Gazdasági Kutatóintézet) tanulmánya szerint az állandó alkalmazás az ápolási díj négyszeres emelkedését jelentené. Jelenleg egy huszonnégyórás ápolás havonta 2300 eurójába kerül a megbízónak, ha más konstrukcióban, állandó állásban alkalmaznák az ápolószemélyzetet, az kb. 9000 euróba kerülne, ráadásul az adminisztráció is sokkal bonyolultabb lenne. A rászoruló családok egyébként állami forrásból, a költségvetés támogatási alapjából hozzájárulást kapnak: az alap az idei évben 140 millió eurót oszt szét. Az állam a támogatásra fordított összeg és a járulékok kiesése ellenére még így is igen jól jár: egyedül a legnépesebb tartomány Alsó-Ausztria 8,3 millió eurót takarít meg. Az otthoni ápolás nélkül évente plusz 500 kórházi ágyra lenne szükség.
Bármennyire is egyértelmű a szigorítás szükségessége, bármilyen szabályozás is készül, egy biztos: az osztrákok egyre magasabb életkort érnek meg, nő a rászorulók száma, vagyis mind több ápolóra van szükség.
.png)
