Magyarország EU-ból történő kizárásárának követelésével Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter nagyon rossz szolgálatot tett az EU-nak. A diplomáciai megafon magához ragadásával éppen annak használt, akinek ártani szeretett volna: Orbán Viktornak. A nagyhercegségből felhangzott populista kiáltás Európa szerte arra késztette a hivatali kollégákat, hogy szolidaritásukat nyilvánítsák az EU-tag Magyarországgal. Mindenekelőtt azonban Orbán most belpolitikailag tudja kiaknázni Asselborn kirohanását. A menekültkvótáról tartandó népszavazás előtt a miniszterelnök enélkül is a brüsszeli ellenségképen munkálkodik. Magyarország EU-ból történő kizárásának követelése jól illeszthető az elbeszéléshez az öntelt brüsszeli elitről, amely kisebbíteni akarja a nagy Magyarországot. A sort Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nyitotta meg: “Látszik, hogy Asselborn nem messze lakik Brüsszeltől, mert arrogáns és frusztrált” - mondta a csúcsdiplomata nem éppen diplomatikusan, ahogy az tőle megszokott.

Orbánnak a legjobbkor jött Asselborn támadása, mert a magyarországi népszavazás az EU-s menekültkvótáról a kormány számára visszafelé sülhet el. A szükséges 50 százalékos választási részvétel bizonytalan. Ezért dolgozik most Orbán még nagyobb vehemenciával azon, hogy a magyarok fejében rögzüljön a migráns = terrorista képlet.

Ez a népszavazás kezdettől fogva álságos színjáték: jogilag jelentéktelen, az EU-s menekültkvótáról szóló kérdés megfogalmazása szuggesztív, és a népszavazás okafogyottá vált, mert gyakorlatilag elbukott a menekültek kvótaszerinti szétosztása Európában. Ez időközben valószínűleg dereng már néhány választónak is.

A népszavazás Orbán meglehetősen otromba kísérleteként működik, annak érdekében, hogy napirenden lehessen tartani a menekülttémát, s elterelni a figyelmet a sokat bírált egészségügyről, az oktatáspolitikáról és a kormányfő környezetének előnyben részesítését leleplező tudósításokról

(c) REUTERS

A korrupció az Orbán-rendszer Achilles-sarka. A tehetséges és ösztönből politizáló Orbán azt is tudja, hogy népszerűsége jórészt bevándorlás ellenes irányvonalából és nacionalizmusából táplálkozik. Ennélfogva Orbán velős, részben rasszista szólamok és Magyarország történelmi áldozatszerepének kihasználása között ingázik.  

Ma az államot Brüsszel ugyanúgy elnyomja, mint korábban a szovjetek, a Habsburgok és az oszmánok az 1526-os mohácsi csatában elszenvedett vereség után. Ez Orbán Viktor nagy meséje. Ennél azonban a magyar történelem is sokoldalúbb: a magyarok legtöbbször elnyomottak voltak, de elnyomók is, ahogyan azt a szlovák szomszéd is tudja. És a történelem rossz tréfájában a magyarság legjelentősebb szabadságharcos hősei, Kossuth Lajos és II. Rákóczi a Habsburgok elől éppen az Oszmán Birodalomba, a muszlimok országába menekültek. A jelen is bonyolultabb, mint ahogy Orbán olyan pausál ítéleteivel, mint a “a bevándorlás méreg” hiteget. Egyidejűleg azonban összetettebb a válasz is a magyarok fametszetszerű, klerikális színezetű nacionalizmusára annál, mint ahogy azt Asselborn a populista kizárási követelésével eladja.  

Az EU jól tenné, ha, ahogyan eddig is, szerződésszegési eljárást indítana, amikor Magyarország valóban megsérti az EU-s jogot – ahelyett, hogy rögtön a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetőzne, mint Asselborn. Vagyis Brüsszelnek éppen azt a jogállamiságot kell felmutatnia, amely Magyarországon sérül.  Egy dologban azonban Asselbornnak igaza van: megfontolandó, hogy a szankciókat csak a többi EU-tagállam egyhangú szavazatával lehetséges meghozni. Orbán Magyarországa és Kaczynski Lengyelországa így kölcsönösen tud falazni egymásnak a jogállam kiüresítésében.

Az interjúban Asselborn ostorozta Orbán határvédelmi intézkedéseit is: “Magyarország nincs nagyon messze attól, hogy tűzparancsot adjon ki a menekültek ellen” - mondta. Ez talán túlzás. Ám az Orbán által állítólag védelmezett keresztényi értékekhez nem sok köze van annak sem, hogy a határkerítésnél a rendőrök bántalmazzák a menekülteket, akiket kutyák harapdálnak össze.  

Az E-mail cím:  juergen.streihammar@diepresse.com

(Die Presse, nyomtatásban 2016.09.14.)

Fordította: dr. Gonda László