Thomas Jefferson, az Amerikai Egyesült Államok harmadik elnöke azt mondta, hogy a sajtó a ”társadalom vészharangja”. 1787-ben azt írta: ha a dolgok úgy mennének, ahogyan ő szeretné, akkor a “kormány nélküli újságok“ jobbak, mint egy “újságok nélküli kormány”. Az országunkban végbemenő legújabb események kapcsán jutott az eszembe ez a híres idézet.
Pénteken este például a ZiB 2, az ORF, (az osztrák közszolgálati televízió) esti híradója egy 20 perces összeállítást és egy Gernot Blümel pénzügyminiszterrel készült interjút sugárzott, amelyekben az ÖVP és a Novomatic szerencsejáték konszern közötti kapcsolatokról volt szó. A műsort 753 ezer ember látta. Minden média tudósított arról, hogy az ellenzéki pártok a kormány lemondását követelték, és arról, hogy ezeket a követeléseket Blümel visszautasította.
Mindez teljesen normális dolog egy liberális demokráciában. Egészen másképpen áll a helyzet három másik EU-tagországban, amely - eltérő eredményességgel - haladn a szabad sajtó nélküli kormányok útján. Egy ilyen műsor például teljesen elképzelhetetlen lenne Magyarországon, ahol Orbán Viktor vezetésével közel 11 év alatt kiépítettek egy - Körösényi András politológustól átvett kifejezéssel élve -“vezetői demokráciát” (Führerdemokratie), amelyben a miniszterelnök egyben a Fidesz és a parlamenti frakció vezetője is. Nem is beszélve arról, hogy mind a legfőbb ügyész, mind a Legfelsőbb Bíróság elnöke, mind az államelnök és a parlament elnöke is Orbán hűséges embere, és hogy ma már egyetlen jelentős példányszámú, szabad újság és - a túlnyomórészt szórakoztató műsorokat sugárzó RTL kivételéve- egyetlen ténylegesen független TV- és rádióadó sem létezik Magyarországon.
Kérkedés
Még egy példa, szintén péntekről: a szokásos heti félórás “interjúnak” nevezett rádióadásban Orbán hosszasan és részletesen méltatta önmagát és kormányát a világjárvánnyal szembeni harcban valamiféle csúcsegészségügyi- és csúcsgazdasági miniszterként felmutatott teljesítményért. Beszédáradatát azzal a kérkedéssel koronázta meg, hogy az orosz és kínai vakcinákat a magyar virológusok és szakértők az Európai Unió Gyógyszerfelügyeleti Hatóságának jóváhagyása nélkül képesek voltak engedélyezni, mert a magyar szakemberek kétségtelenül ugyanolyan felkészültek, ha nem jobbak, mint amilyen jók az EU szakértői.
Ebben a műsorban, amelynek akár az lehetne a címe, hogy „Őfelsége kérdezteti”, (utalás egy osztrák tévéműsorra – a szerk.) a magát újságírónak álcázó, kezdő szót megadó hölgy csupán azt az egyetlen kérdést nem tette fel, amely az egész világsajtót foglalkoztatja: miért kellett az utolsó, független rádióadónak, a Klubrádiónak mondvacsinált, cinikus indokok alapján vasárnap éjfélkor beszüntetnie a földi műsorsugárzást, és miért szabad a továbbiakban csak interneten terjesztenie az információkat? A legfontosabb szabad hang elhallgattatásának világméretű elítéléséről éppen úgy nem tudósítottak a kormány szócsövévé átalakult nyomtatott- és elektronikus médiák, mint ahogyan a kormányfő környezetében előforduló korrupciós ügyekről sem adnak tájékoztatást.
Orbán még inkább fütyül a Brüsszelből 2011 óta érkező figyelmeztetésekre, mint eddig bármikor. A lengyelországi Jarosław Kaczyński és a szlovéniai Janez Janša jobboldali populista kormányai számára, amelyek a hatalom nélküli EU-t figyelmen kívül hagyva, külön adókkal és költségvetési megvonásokkal akarják felszámolni a független médiákat, Orbán mutatja a menetirányt, ő jelenti a csodált példaképet.