“A haza nem lehet ellenzékben” - mondta 2002-ben Orbán Viktor miután pártja elvesztette a parlamenti választásokat. Ugyanilyen kirekesztőn hangzik ma az április 8-i választás előtt - ezúttal kormányzati pozícióból - a Fidesz egyik központi jelszava: “Magyarország arról dönt, a magyarok országa maradjon-e!” Bár ebben az esetben a megfogalmazás a migrációra vonatkozik, mögötte azonban a magyar Napkirálynak a nemzettel és az állammal történő önazonossága húzódik meg.
A Fidesz eddigi választási harcát nacionalista szemetesvödör-kampányként lehet értékelni - még azután is, hogy Dél-Magyarországon egy időközi választáson a párt számára katasztrofális vereséget szenvedett. A vereség után a kormánypropaganda csak rövid ideig állt át az elmúlt évek pozitív eredményeinek kihangsúlyozására. Hamarosan következett Donald Trump-féle “Amerika mindenek előtt” (“Nálunk Magyarország áll az első helyen”) és a Délkelet-Európára annyira jellemző Soros-fóbia (“Nem engedjük, hogy Soros emberei kerüljenek kormányra”) egyfajta keveréke.
Fájó vereség
A baloldal, a liberálisok és a mérsékelten konzervatívok nem illenek Orbán világképébe. Ezért semmi meglepő nincs abban, hogy a kampányban h nem is kimondottan, hanem inkább a szalon-antiszemitizmus eszközével egyszerűen Soros György érdekeinek képviselőjeként járatják le őket. Magyarországon a nacionalizmussal, a rasszizmussal és az idegengyűlölettel gond nélkül lehet megszólítani közel két millió választót - elegendőt ahhoz, hogy a Fidesz a következő kormányzási periódusra bebiztosítsa a hatalmát.
A parlamenti választások előtt hat héttel a hódmezővásárhelyi polgármesteri választáson az egyesült ellenzékkel szemben elszenvedett váratlan vereség természetesen fájdalmat okoz a Fidesznek. Ebből a választási eredményből azonban mégis nehéz végső következtetéseket levonni a következő parlamenti választások kimenetelére nézve. Vajon a sikeres választási recept, azaz a szocialistáktól kezdve a szélsőségesen jobboldali Jobbikkal együtt alkotott koordinált koalíció az Orbán-rezsimmel szemben megismételhető-e egyáltalán országos szinten?
Az ellenzék megosztott
Bár a dél-magyarországi váratlan választási győzelem után nagy volt az eufória a kormánnyal szemben állók soraiban, a győzelem óta azonban alig mozdult valami. Az ellenzéki pártok továbbra is megosztottak, egymással vitatkoznak, és hamis jelzéseket küldenek a választóknak, akiknek a többsége a közvélemény-kutatási adatok szerint új kormányt szeretne. Fennáll annak a veszélye, hogy a megosztott és egymással civakodó ellenzék nem fogja teljesíteni a magyar választók többségének kormányváltással kapcsolatos óhaját.
A kormány messzie érő keze szintén nem lebecsülendő szerepet játszhat. Bár hivatalosan Orbán az egyéni választókerületekben a közös ellenzék ellenjelöltjeivel szemben készül fel, ezeknek meglehetősen csekély a győzelmi esélyük. A végrehajtó hatalom egyetlen lehetőséget sem hagy majd ki, hogy minimalizálja az ellenzéki jelöltek választási esélyeit és törvényes vagy meg nem engedett eszközökkel biztosítsa a maguk hatalmát. Fontos szerephez juthatnak az ellenzék közé befurakodott kormánysegítők is.
Bár XIV. Lajos, a Napkirály szó szerint soha nem mondta azt az ismert mondását, hogy “az állam én vagyok”, de eszerint az elv szerint cselekedett. Vissza-visszatérően Orbán is hasonló gondolatokat fogalmaz meg, bár szó szerint soha nem mondta ki. Erre nincs is szüksége. “Ne azt nézzék, hogy mit mondok, hanem azt, amit csinálok”- mondta egyszer.
Balázs Csekö (1986-ban született) politikai tudományokat tanult a Bécsi Egyetemen. A magyar származású Csekö szabadúszó újságíróként él Bécsben.
E-mail cím: debatte@diepresse.com
Fordította: dr. Gonda László
.png)
