A kameruni Tasha(23) csirkét pucol, és beleteszi a vízzel teli edénybe, amely a tűzhelyen áll.  A nigériai származású Okeke (21) eközben krumplit hámoz a konyhaasztalon. A nyugat-magyarországi Körmend paplakjában két férfi ebédet készít magának és a többi menekültnek, akik itt találtak oltalmat.

A 61 éves Németh Zoltán plébános, ez a kissé köpcös, rövid őszes hajú és rózsaszín arcú férfi menekülteket fogadott be a magyar menekültügyi hivatal körmendi sátortáborából. Ott annyira rosszak a körülmények, hogy ezek cselekvésre késztették Némethet, amikor  röviddel karácsony előtt segélyhívást kapott a táborból.

„Megfagyunk! Kérjük, segítsen rajtunk!” – szólt az üzenet. „Kibírhatatlanul hideg van a tábor sátraiban” – erősítette meg Tasha. „Csupán egyetlen fatüzeléses kályha van, amely gyorsan kihűl”. „Alvásra nem is lehet gondolni” – mondja Okeke.

Németh plébános emlékezett arra, hogy Ferenc pápa már 2015 szeptemberében, az akkori menekültválság csúcspontján arra szólított fel, hogy minden plébánia legalább egy menekültcsaládot fogadjon be.  „Éreztem, hogy nem szabad habozni” – mondja.

Így aztán a körmendi plébános menekülteket hívott a táborból a plébániára. Jelenleg nyolc, Afrikából, Irakból, Afganisztánból és Kubából származó fiatal férfi van itt elszállásolva. Napközben bemennek a táborba, hogy eleget tegyenek az előírásnak, amely szerint  24 óránként legalább egyszer be kell jelentkezni, vagy  hogy interneten keresztül kapcsolatba lépjenek otthoni hozzátartozóikkal.

Nem követi az irányvonalat

Cselekedetével Németh plébános tulajdonképpen figyelmen kívül hagyja a Magyar Katolikus Egyház menekültkérdésben kinyilvánított irányvonalát. A hivatalosan elismert nagyegyházak – a katolikus mellett ide tartoznak a kálvinisták és az unitáriusok is – ugyanis messzemenően támogatják Orbán Viktor miniszterelnök elutasító menekültpolitikáját. A menedékkérőket szögesdrótkerítéssel és gyakran erőszakos visszatelepítéssel akarják távol tartani. Az  osztrák-magyar határtól csupán 12 kilométerre fekvő körmendi táborban is uralkodó körülményekkel mintegy továbbállásra „bátorítják” a menekülteket.

A Magyar Katolikus Egyház számára a jelszót legmagasabb rangú tisztségviselője, Erdő Péter bíboros 2015 szeptemberében adta ki: „Ha menekülteket fogadnánk be  (…), akkor embercsempészekké válnánk”. Néhány egyházi ember azonban nem követte ezt a jelszót. A Nyugat-Magyarországon fekvő pannonhalmi bencés apátság előjárója, Várszegi Asztrid demonstratíve menekülteket fogadott be. Pálfai Zoltán, a délkelet-magyarországi Makó plébánosa még az október 2-án tartott EU-s menekültkvóta elleni népszavazás előtt lángoló szavú felhívásban ítélte el az Orbán-kormány hecckampányát. Egyébként a népszavazás az alacsony részvételi arány miatt érvénytelen volt. Németh plébános egyházközségében tettekkel lépett fel, és ott segített, ahol nagy volt a szükség.

Sok hívő az ő közösségében is félelemmel és elutasítással fordul az idegnek felé. A menekülteket a plébánia egyik félreeső részében helyezték el. Az egyházközség életét nem lehet irritációknak kitenni. A karácsonyi étkezésnél azonban kissé megtört a jég: a menekültek  segítettek. Már nem volt ott minden vendég, amikor a menekültek csatlakoztak a társasághoz. Rövid időre létrejött egy normális együttlét.

„Lelkiismeret furdalásom van”

Nem, nem vagyok hős” – védekezik Németh plébános személyének kézenfekvő felmagasztalása ellen. „Sőt, inkább lelkiismeret furdalásom van, mert már sokkal korábban kellett volna cselekednem. Manapság az európai egyház olyannak tűnik számára, mint a „katasztrófaturizmus egyháza” . Ezen azt érti: „szükséghelyzet van, és csak nagyon kevesen tesznek meg mindent azért, hogy segítsenek, miközben a többség csak körben álldogál, és bámészkodik, arra várva, hogy történjen már valami”. Önkritikusan azt is hozzáteszi, hogy „gyakran ő is csak bámészkodó”. (Körmendről Gregor Mayer, 2017.01.09.)

Fordította: dr. Gonda László