 |
| Fotó: Reuters |
Sebastian Kurz szövetségi kancellár eddigi látogatási- és vendégfogadási diplomáciája tudatos rendezői elvet követett. Elsőként Brüsszelbe, Párizsba és Berlinbe utazott, hogy kimutassa kormánya elkötelezettségét Európa iránt. Csak ezután fogadta múlt kedden a magyar miniszterelnököt, aki szívesen l áll az európai áramlat útjába, ha számára ez belpolitikailag hasznos, és emeli személye jelentőségét. Orbán Viktor már ezt megelőzően szívesen látta volna az új kancellárt Budapesten. Ekkora közelség azonban már sok lett volna Kurznak.
Nem akarja befogatni magát Orbán kordéja elé. A négy visegrádi ország - Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia - kocsiján ötödik kerékként Ausztriának nincs semmi keresnivalója. Ha valaki néhány percre elfordítja a blendét a jelenleg túlságosan megvilágított migrációs kérdésről, akkor arra jut, hogy az érdekek meglehetősen távol állnak egymástól, különösen,ha pénzről van szó: Ausztria nettó befizető ország, a V4-ek pedig máig a pénzfelvevők oldalához tartoznak.
Mégsem helytelen, ha a 2018. év második félévében esedékes Európa Uniós elnökség előtt Bécs hídverőnek ajánlkozik a kelet-európai országok és az EU többi tagállama közé. Legjobb esetben Ausztria hozzájárulhat ahhoz, hogy megálljon az Unión belüli elidegenedési folyamat. A kötelező menekült elosztási kvóta és a dörgő fenyegetések, miszerint "nem szolidáris magatartás esetén” meg kell vonni a támogatásokat, éket vertek az európai család tagjai közé. Itt szükség lenne egy értelmes, a látszatot megőrző kompromisszumra.
A közvetítők nem lépnek fel dühödt vádlóként. Mégis, minden reálpolitikai megfontolás mellett túlzás, egy olyan vendég, mint Orbán még egy jelzésnyi, bíráló félmondatot sem kap. Ez az ember hazájában éppen kampányt folytat Soros György kitalált, nem létező terve ellen, amely szerint az amerikai milliárdos menekültekkel akarja elárasztani Európát. Ez a bizarr gyűlölet kampány és az NGOk könyörtelen fojtogatása nem maradhat minden megjegyzés nélkül.
Orbán-fan. Ez különösen fontos lenne, amikor az FP-vezetése olyan benyomást keltett, mintha behízelegné magát Orbánnál. Ahelyett, hogy az alkancellári hivatalban fogadták volna a budapesti vendéget, az FPÖ elnöke, Heinz-Christian Strache Johann Gudenus frakcióvezetővel és Norbert Hofer infrastruktúráért felelős miniszterrel együtt elzarándokolt hozzá a magyar nagykövetségre. Sőt előzékenyen, akár egy rajongó, a sajtókonferencián Strache teljesen kiadta magát, amikor azt bizonygatta, hogy Orbán “Európa nagy barátja. Ez túl nagy megtiszteltetés egy olyannak, mint a magyar miniszterelnök, aki az utóbbi időben inkább Oroszország és Kína barátságára törekedett. A mostanáig professzionálisan működő Karin Kneissl külügyminiszter talán kisebb szemináriumot tarthatna támogatóinak arról, hogyan kell mértékletesen viselkedni a diplomáciai parketten , beleértve egy előadást a Boszniai Szerb Köztársaságról.
Pro-európai beállítottságát azonban a jövőben a kormánynak valamivel konkrétabban kellene érvényre juttatnia, mint az ügyes, szimbolikus hangsúlyok megválasztása az utazások tervezésénél. A szubszidiaritási retorikák mellett hol marad azoknak a “nagy témáknak”a kezdeményezése, amelyek a türkiz-kék kormányprogramnak megfelelően szeretnék értelemszerűen fokozottan átalakítani az EU-t. 2018 közepéig már nem sok idő maradt.
E-mail: christian.ultsch@diepresse.com
(Die Presse, nyomtatásban 2018.02.04.)
Fordította: dr. Gonda László
.png)
