Az újévi koncert programja jól őrzött titok, s bár a műsorra tűzött zeneszámok szűkszavú felsorolása fellelhető, a szinte ugyanilyen fontos balett betétekről előzetesen nem szivároghat ki semmilyen információ. Igaz, ez a része a koncertnek "csak" a közvetítés közönségének szól, dehát ők nagyjából 50 millióan vannak: ennyien élvezik karosszékből a világ kilencven országában a hangversenyt, amelyet hiába próbálnak sok helyen leutánozni, a hatást eddig még sehol nem sikerült akárcsak elérni sem.
Talán a helyszín teszi, a Musikverein gyönyörűen feldíszített Aranyterme. 2015 óta a bécsi Városi Kertek Szövetsége szállítja és helyezi el a virágokat és ez az együttműködés remekül bevált - nem mintha korábban panasz lett volna. Külön ügyelnek a megfelelő szín árnyalat kiválasztására, és arra, hogy díszítés összhangban legyen a zenével. Egyelőre csak annyi tudható, hogy a természetes pasztell virágszínek teljes skálája látható lesz, halvány rózsaszíntől a lazacszínig, és ugyanígy a felhasznált virágok is a lehető legsokrétűbbek lesznek. Emlékezetesek még a korábban közétett adatok: ahhoz, hogy terem virágtengerben ússzon, nagyjából 30 ezer szál virágra van szükség. A kertészet, amely egyébként az összes bécsi parkot is ellátja, már hónapok óta készül a koncertre - amelyet amúgy alig hat héttel követ egy másik fontos feladat, a Bécsi Operabál helyszínének dekorálása. Jegyet egyébként már régen nem kapni: viszont január 2-ától lehet jelentkezni a honlapon a sorsolásra. Így döntik el a február 28-ig jelentkezők közül kit ér a szerencse és vásárolhat jegyet a 2018-as újévi koncertre.
És akkor essék néhány szó magáról a koncertről, amely - mint Ausztriában oly sok minden - , régi hagyomány. Gyökerét 1929-re vezetik vissza, bár az a salzburgi koncert nem kötődött az évváltáshoz, annál inkább Johann Strausshoz. Clemens Krauss vezényletével a kizárólag Strauss-művekből összeállított hangverseny sikere olyan átütő volt, hogy évente megismételték, egészen 1933-ig, kibővítve a zeneszerző-dinasztia más tagjainak műveivel is.
Csak később született meg az újévi hangverseny ötlete: az elsőt egy örömünnepre igazán alkalmatlan esztendőben, 1939-ben tartották - ekkor még szilveszter napján, délben. 1941-ben került át a koncert január 1-jére, először Strauss hangverseny, később Filharmonikus Akadémia címmel. Clemens Krauss a háború éveiben is ragaszkodott az Ausztria zenei hitvallásának tekintett rendezvényhez, azzal az érveléssel, hogy a nehéz időkben még inkább szükség van valami reményre. A Strauss-művek emellett az osztrák kultúra függetlenségét voltak hivatottak jelképezni. Váratlan haláláig, 1954-ig Krauss maga vezényelte a hangversenyeket, s később is az volt a szokás, hogy a Bécsi Filharmonikusok zenei igazgatója álljon a pulpitusra. 1955 és 79 között Willi Boskovsky volt ez a muzsikus. 1980-tól Lorin Maazel vette át a feladatot, majd 1986-ban született a döntés: évente mást kérnek fel a vezénylésre, s egyúttal a program kialakítására.
A leghíresebbeknek is megtiszteltetés a feladat - már csak azért is mert a Bécsi Filharmonikusok ízlése közismerten kényes: nem elég, ha a karmester nagy művész, emberi kvalitásai is fontosak. Az alig 35 éves Gustavo Dudamel minden jel szerint kiállta a próbát.
.png)
