Johanna Mikl-Leitnert, a Pröllnél jóval kevésbé fajsúlyos, ám a Néppárthoz és Pröllhöz mindig lojális ex-belügyminiszterasszonyt az ÖVP és Alsó-Ausztria erős embere már korábban kiszemelte utódjául. Nem véletlenül hozta vissza Alsó-Ausztriába tavaly tartományi képviselőnek, és "intézte el", hogy a belügyminiszteri posztot Wolfgang Sobotka vegye át tőle. A régi és az új alsó-ausztriai főnök politikai kapcsolata évtizedekre nyúlik vissza, Mikl-Leitner mindig lojális volt. Ugyanakkor nem könnyű örökséget vesz át: Pröllnek saját korábbi eredményeit sem igazán sikerült az utóbbi időben megtartani. 1993-ban ugyanis abszolút többséggel nyerte pártja a helyi választást - ami ma már a múlt.
Mikl-Leitner és Sebastian Kurz külügyminiszterhez szoros kapcsolata köztudott, és Pröll visszavonulása a politikai életből már csak ezért sem pusztán helyi ügy: Mikl-Leitner mindent el fog követni, hogy az ÖVP élén megtörténjen az egy ideje rebesgetett csere, és az ifjú külügyminiszter vegye át Reinhold Mitterlehnertől a vezetést. Ez sokat segíthetne az újdonsült alsó-ausztriai tartományfőnöknek a jövőre esedékes tartományi parlamenti választáson - persze az országos megmérettetésen valószínűleg az ÖVP számára sem lenne előnytelen a csere. Sebastian Kurz eddig sem panaszkodhatott: Pröll a mentora volt, most viszont megbízható szövetségest találhat Mikl-Leitner személyében, akinek belügyminisztériumában államtitkárként politikai felemelkedése elkezdődött.
Az idén 71 éves Pröll visszavonulását bejelentve korára hivatkozott, és arra, hogy "nem árt tudni, mikor kell távozni". Pedig ezzel lemond egy tetszetős rekordról: a háború utáni első alsó-ausztriai Heinrich Gleißner alig egy évvel hosszabb ideig volt hivatalban - 1945-től egészen 1971-ig. Pröll így - 1992-2017- csak a második a ranglistán.
Pröll érdemei nem lebecsülendők, elsősorban ami Alsó-Ausztria életét illeti. Korszerűsített infrastruktúrát, prosperáló vállalkozásokat, nagyszerű oktatási intézményeket, beleértve egyetemeket, megszépült falvakat és nagyszerű kulturális életet köszönhet neki a lakosság. Ami az utóbbi területet illeti, a konzervatív beállítottságú politikus minden ideológiától mentes mecénásként hozta szűkebb pátriájába - és nem csak a szintén neki köszönhetően kiépített tartományi székhelyre - a kultúrát. Zenei, prózai és film fesztiválokat létesített, új múzeumok alapítását tette lehetővé, saját gyűjteményekkel. Az országos politikára kevés ausztriai személyiségnek volt ilyen nagy hatása - és igazán nem az ő hibája, hogy az ÖVP egyre jelenéktelenebbé válik. A bejelentését követő méltatások persze kitérnek arra is, hogy hatalmát afféle utolsó hűbérúrként gyakorolta. Visszavonulásának előkészítését már régóta megkezdte, ami ugyancsak ritkaság a mai világban. Nem csak Mikl-Leitner hazahívása volt ennek a jele - Pröllnek esélyes lett volna, ha indul az elnökválasztáson, ám a felkérést sokak meglepetésére visszautasította.
Rendezett és jól követhető a staféta átadásának hivatalos útja is: a tartományi pártszervezet elnöki posztjáról márciusban a helyi pártkongresszuson mond le, majd ezt követi a tartományfőnöki poszt átadása.