Október 26-án  Ausztria az örökös semlegesség kikiáltására emlékezik: a megszálló csapatok kivonulása és ezzel a teljes függetlenség elnyerése után az osztrák parlament 1955-ben ezen a napon iktatta törvénybe ezt a ma sokak által idejétmúltnak tartott, ám az ország fejlődése szempontjából jelentős megfogalmazást.

Az osztrákok nagymesterei a hagyományteremtésnek, így elmondható, hogy 1955 óta ezen a hivatalos munkaszüneti napon megannyi rendezvény már megszokott. Nem csak a koszorúzás, vagy a katonai dísz szemle, hanem például a közvetlen találkozás a lakossággal. A Hofburgban, annak is a Lipót szárnyában, amely a mindenkori szövetségi elnök hivatalául szolgál, ezen a napon rendes körülmények között az államfő személyesen fogadja a körülnézni vágyó tömeget, kezet ráz, mosolyog és válaszol a kérdéseikre.

Kivéve ha, mint az idén, nincs szövetségi elnök. A Második Köztársaság történetében még soha nem fordult elő, ami most: az országnak egyszerűen nincs hivatalban lévő államfője. A Lipót szárny míves kapuja zárva maradt, az elegáns lépcsőn nem igyekeztek felfelé a kíváncsiak, hiszen az eredetileg július 8-ára beütemezett elnöki eskütétel elmaradt. Nincs államfő, nincs kivel kezet fogni. A májusban megtartott második forduló eredményét a csekély különbséggel legyőzött aspiráns pártja megvétózta, az új fordulót technikai okokból el kellett halasztani, így december 4-ig csak találgatni lehet - kinek kellett volna fogadnia népét.

A Heldenplatzon természetesen a hadsereg 1200 újoncának avatása nem maradt el - csak éppen az osztrák hadsereg (Bundesheer) történetében először egy hölgy töltötte be a mindenkori elnöki hatáskörbe tartozó főparancsnoki tisztet. Doris Bures, a parlament elnöke - ugyanis az  államfőt a végleges megoldásig a törvényhozás élén álló triumvirátus helyettesíti, az elnök (Doris Bures) és a két, a parlamentben helyet foglaló második és harmadik legerősebb pártból kikerült alelnök. (Az már csak a sors iróniája, hogy utóbbiak egyike a Hofburgért folyó versenyfutásban is részt vesz: Norbert Hofer szabadságpárti politikus Van der Bellen egykori Zöldpárti vezető eddig alulmaradt ellenfele.

Az ünnepség a Heldenplatzon így is szép volt, Doris Bures igazán csinos volt, amint lobogó szőke hajával, piros kabátban a védelmi miniszter és a kancellár társaságában végigvonult  a felsorakozott újoncok között. A hagyományos jelentést az eskütételre felsorakozott katonákat- köztük egy tucat nőt - képviselő bajtárs mindenesetre Christian Kern kancellárhoz intézte - és az örökös semlegességet  a kor követelményeinek tükrében métató beszédet viszont Bures  mondta. Ráadásul az ünnepséget felújítási munkák miatt az idén csak a tér egy részén tarthatták. A ceremóniára a hadsereg vezetői Alexander Van der Bellent meghívták - lehet hogy ő lesz az államfő,ismerkedjen a sereggel. Norbert Hofert parlamenti alelnöki tiszte a törvényhozás épületébe szólította: itt megtartották a szokásos nyílt napot.

Számos közintézmény is megnyitotta kapuit, és ingyen vagy igen mérsékelt belépő díjjal lehetett látogatni a múzeumokat, ahogyan ezt a bécsiek és az idelátogatók megszokhatták. A nagyobb utcákon, tereken kisebb nagyobb katonai parádék szórakoztatták a közönséget, (a Ringen páncélosok vonultak fel). Aki a kevésbé harcias rendezvényt szereti, válogathatott az  ingyen koncertek és más szabadtéri előadások között.

Elmaradt viszont az államfő ilyenkor megszokott televíziós beszéde - Doris Bures a hivatal iránti tiszteletből nem élt a beszéd megtartásának lehetőségével. Történelmi dokumentum műsorokból azonban nem volt hiány - az ilyesmi akkor is hozzátartozik az ünnephez, ha az rendhagyó.