Az interjú akkor, tavaly novemberben nagy port vert fel. Tudhatta ezt előre készítője is, hiszen Kadri Ecved Tezcan, Törökország bécsi nagykövete rögtön az elején visszakérdezett: vajon az újságíró a diplomatától elvárható válaszokat várja-e (mert akkor az igencsak unalmas lesz – tette hozzá), avagy inkább kíváncsi egy olyan török véleményére, aki immár jó egy éve Bécsben él és sokféle kapcsolata van a 250 ezres ausztriai török közösséggel. Persze a Die Presse munkatársa az utóbbi mellett döntött.
Bármilyen megrökönyödést is váltott ki a lapban ezek után megjelent beszélgetés, a diplomata nem kért helyreigazítást, nem állította, hogy szavait félremagyarázták, csak annyit mondott, hogy magánvéleményét közölte. Később az a hír terjedt el, hogy felajánlotta lemondását, ezt azonban Ankara nem fogadta el. Az osztrák illetékesek ugyan csóválták a fejüket, nehezen birkóztak meg a kínos helyzettel, viszont az Ausztriában élő török közösség nagyobb része ünnepelte nagykövetét, mondván, hogy végre itt egy diplomata, aki sajátjai érdekeit képviseli.

A felháborodást kiváltó megállapítások
- A nyaraláson kívül az osztrákokat egyszerűen nem érdeklik az idegen kultúrák, mélységesen lenézik ezt a ma már nem lebecsülhető népességszámú kisebbséget.
- Szinte nem fordul elő, hogy osztrák- a politikusokon kívül - részt venne szabad téren megtartott ünnepségeiken, mulatságaikon, vagy érdeklődne hétköznapjaik iránt.
- Amikor a török bevándoroltak lakásra szorulnak, egyazon környékre kényszerítik őket, így alakulnak ki a gettók, és ezzel olyan iskolai osztályok, amelyek tanulói 60-80 százalékban török anyanyelvűek.
- Maria Fekter belügyminiszter ( azóta már nem ő az- a szerk.) nem a megfelelő pártban van, hiszen a Néppárt liberálisnak tekinti magát, erről a politikusról viszont ez nem mondható el.
- Érthetetlen, miért tartozik az integráció a belügyminisztérium hatáskörébe, amikor az sokkal inkább szociális kérdés.
- Miért adtak vagy 110 ezer töröknek osztrák állampolgárságot, amikor ilyen óriási integrációs problémák vannak.
- Bécsben, amely Európa kulturális központjának vallja magát, csaknem 30 százalék szavazott az idegenellenes szélsőjobboldali pártra. Ha ennyire nem kedvelik az idegeneket, zavarják el őket, van elég hely a világon, ahol befogadják.
- Jobb lenne, ha az ENSZ, az EBESZ vagy az OPEC főtitkára, áthelyezné a szervezet székhelyét.
Személyes sérelmek
A nagykövet azt is elmondta, hogy tisztában van az osztrák lakosság ellenérzéseivel. Csak éppen nem érti, milyen alapon mondják az osztrákok, hogy nem akarnak fejkendős asszonyokat látni. Nem tiltja a törvény. Ha szabad meztelenül fürödni, akkor már miért ne lenne megengedett a fejkendő viselete is?
Válaszolt persze a Presse munkatársának ellenvetéseire is. Arra, például, hogy a török nők körében a foglalkoztatási arány mindössze 39 százalék. A háztartási munka is állás – mondta, és hozzátette: emellett van fejlődés, sikeres vállalkozók, orvosok, művészek kerülnek ki a török közösségből, csak éppen a sajtót nem érdeklik ezek a történetek. Az otthoni munkát végzők a négy fal között persze valóban nehezebben integrálódnak, de a nagykövet szerint nem ez a fő baj, inkább az osztrákok befogadási készsége hibázik. Amúgy a szokások némelyikét – a kényszerházasságokat - maga sem helyesli, és ő is látja, mennyire relatív a sok török által büszkén hangoztatott német nyelvtudás (500 szó nem elég – mondja). Kimondottan szorgalmazza a német elsajátítását. Viszont úgy véli, a gyerekeknek előbb törökül kellene rendesen megtanulniuk. Tezcan Törökországból hozna tanárokat – 100 fő elég lenne. Ha valaki nem tudja az anyanyelvét sem kifogástalanul, a második nyelvvel is csak küszködik – véli. És azt sem érti, miért nem fogadják el Ausztriában a törököt az érettségi nyelvének.
Arra a kérdésre, miért oly csekély a törökökben a vágy a szociális felemelkedésre, Tezcan egyszerű választ tud: az ember nemigen akar olyan társadalom része lenni, amely ennyire a peremre szorítja, és nem óhajtja befogadni. A horvát nemzetiségűek jobb beilleszkedésére egyszerű a magyarázata: ők keresztények, és azt az osztrák társadalom jobban elfogadja.

Az interjúban egyéni sérelmeit is felhozta: amikor egy évvel azelőtt állomáshelyére érkezett, bejelentkezett a külügyminiszternél egy udvariassági látogatásra, ám azt a választ kapta, hogy a külügyminiszter nem fogad nagyköveteket. Egy éves itt tartózkodás után most először hívta meg otthonába osztrák család, nem Bécsben, hanem kremsi látogatása idején.
A hivatalos Ausztria képviselőinek, elsősorban a női minisztereknek is volt éppen kifogása a török nagykövettel szemben. Maria Fekter, Beatrix Karl, Claudia Bandion-Ortner , az akkori belügy -, oktatásügyi – és igazságügyi miniszter egybehangzóan arról mesélt, hogyan kezelte le őket a török nagykövet, milyen sértő volt a viselkedése. Nőgyűlölő megnyilvánulásaira korábbi állomáshelyén, Varsóban is volt panasz.
Az osztrák külügyminisztériumban feltételezték, hogy a kifejezetten radikális fellépés talán része az EU-belépéssel összefüggő, a korábbinál öntudatosabb török külpolitikának. Az előző bécsi nagykövet, Selim Yenel feladata az volt, hogy eloszlassa a török EU-tagsággal szembeni osztrák ellenérzéseket, javítsa az ausztriai törökök megítélését.
A találgatások és a rossz visszhang ellenére semmi nem történt – egészen mostanáig. Igaz, azóta még rosszabbá vált a török-osztrák viszony, miután Ankara megakadályozta, hogy az osztrák vágyaknak megfelelően Ursula Plasnik volt külügyminiszter legyen az EBESZ új főtitkára.
Bár Tezcan alig két év után távozik posztjáról, Ankarában a cserét nem tekintik rendkívülinek, hiszen ezzel egyidejűleg számos más poszton is váltás van. Tény, hogy az előd, Selim Yenel – aki nem túl eredményesen próbálta a törököket megkedveltetni az osztrákokkal – most Ankara EU-nagykövete lesz Brüsszelben. Tezcan következő megbízatása is látványos: Törökország OECD nagykövete lesz Párizsban. Ennek ellenére felmentése az ausztriai feladat alól Bécsben figyelmet keltett.