A harcnak nem mindig van eredménye, de tény: a mindenkori politikai légkört, és ezáltal az országos választásokat is befolyásolja. Már csak azért is, mert a mai politikusok egy része diákvezérként kezdte, vagyis a Hallgatói Önkormányzat jelenlegi vezetői jó eséllyel kerülnek irányító pozícióba később, hiszen nem véletlenül kerültek az élre.
Nem is vitás, ez a testület afféle utánpótlásképző a politika számára. A 2011-ben visszavonult ÖH-elnökről, Sigrid Maurerről, rebesgetik, hogy a következő parlamenti választáson a (felnőtt) Zöldek színeiben indul. Sőt, az is elterjedt, hogy képviselőként a frakció tudományos ügyekben illetékes szóvivője lesz.
Eközben a diákvezetőket olyan vádak is érik, hogy csekély felhatalmazással töltik be pozíciójukat, így valójában nem is lenne joguk a többség képviseletére. Minderről persze maguk a diákok tehetnek: el kellene menni a kétévenkénti választásokra. 2011-ben győzelemként ünnepelték a 28 százalékos választási részvételt (2009-ben 25 % volt..)
Ugyanakkor a Hallgatói Önkormányzat létjogosultságát senki nem vitatja. Talán csak az a baj, hogy a tagság minden egyetemista számára kötelező. A néhány eurós tagsági díj kevéssé zavaró, az automatizmus annál inkább. Hallatszanak olyan vélemények, hogy érdemes lenne kipróbálni az önkéntesség elvét. Talán ez inkább ösztönözné a vezetést kreatívabb ötletekre. Az 1945-ben létesített Hallgatói Önkormányzat fénykora a hetvenes évekre tehető: harcuk nyomán foglalták törvénybe 1975-ben beleszólási jogukat az egyetemi ügyekbe. Más igazi reformokat is kivívtak: a dupla szak felvételének lehetőségét, a vizsga megismételhetőségét, a tömegközlekedés ingyenes használatát – e jogok egy része ma már csak emlék.
Ezek akkor konkrét tennivalók voltak. A „legyen vagy ne legyen tandíj” kérdése álságos: amikor volt, maguk az érintettek sem tartották terhesnek. (Később eltörölték, most éppen nincs.) A 2011-ben leköszönt vezetőség mindenesetre megpróbált valamit tenni a javaslatnélküliség vádja ellen: elképzeléseit a választási kampány kezdetén megjelentett kötetbe foglalta. A könyv egyes fejezetei a problémák valóban új, érdekes megközelítéseit is tartalmazzák, érdemesek az elmélyült tanulmányozásra. Most éppen csönd van – Ausztriában –, de ez gyakran csak átmeneti.