Kulcsár Attilának annak idején szerencséje volt. Olyan profi tolmács segítette bécsi bírósági tárgyalását, mint Buda György, aki hitelesen és érthetően fordította a kiadatási perek minden mozzanatát. Ha az igazságügyi miniszter óhaja valóra válik, a jövőben az osztrák bíróságok mellőzni kényszerülnek a nagy tapasztalatú törvényszéki hites tolmácsok munkáját.

Lázad a szakma. Nemcsak a független, megfelelő képesítéssel, szaktudással – a nyelvismereten kívül jogi tájékozottsággal – rendelkező, s mindezt vizsgával alátámasztani képes tolmácsok, de a bírák, ügyvédek, közjegyzők is kifogásolják a tervezett törvénymódosítást. Féltik a bírósági munka színvonalát, s attól tartanak, sérül az idegen anyanyelvű vádlottak azon joga, hogy megfelelően képviselhessék saját érdekeiket. Hogyan is tehetnék, ha nem értik pontosan, mi folyik körülöttük.

Történt ugyanis, hogy Claudia Bandion-Ortner igazságügyi miniszter asszony takarékossági okokra hivatkozva olyan törvénymódosítást terjesztett elő, amelynek értelmében a jövőben a bírák már nem kérhetnek fel független törvényszéki hites tolmácsot, hanem a német nyelvben kevésbé járatos külföldiek ügyeinek tárgyalásán egy meghatározott ügynökség küldi majd az érintett nyelvet beszélő munkatársát. Az illető rendelkezik ugyan tolmácsképesítéssel, ám akinek valaha volt dolga jogi szöveggel, az tudja: fordítás és fordítás között óriási lehet a különbség. A bíróságok nyelvezete kicsit sem azonos a hétköznapi, avagy akár az irodalmi szófűzéssel, aki nem járatos ebben a világban, az alaposan melléfoghat. Nem véletlen, hogy a törvényszéki hites tolmács besorolást nehezen adják, egyetemi végzettség, kiegészítő tanfolyam, sokéves gyakorlat, nehéz szakvizsga szükséges hozzá.

A feladat ellátására kiszemelt ügynökség egyébként nem új. Justizbetreungsagentur (JBA) a neve. Fontos feladatát eddig jól végezte. Azt tudniillik, hogy munkatársai – orvosok, szociális munkások, ápolók – rendelkezésre álljanak, ha a bíróság elé kerülőknek, az előzetes letartóztatásban lévőknek egészségügyi segítségre van szükségük. Most ennek az ügynökségnek a hatáskörét bővítenék tolmácsokkal, akik alkalmazotti viszonyban várnák, mikor hívják őket.

Az ügynökség ezzel monopolhelyzethez jut – hangzik a sokféle kifogás egyike. Eddig a bíró maga kérhette azt a tolmácsot, akinek munkájában megbízik – pusztán azért, mert jók voltak a tapasztalatai. Most ez csak akkor történhet meg, ha a JBA-nál nem áll rendelkezésre az adott tárgyalásra megfelelő fordító.

Bírák, ügyészek, védőügyvédek a megmondhatói, mennyi galiba származott már a rossz, pontatlan tolmácsolásból, milyen téves ítéletek okoztak kárt az érintetteknek – köztük azoknak a bíráknak, akik kényesek szakmai hírnevükre. Előfordult ugyanis, hogy nem sikerült törvényszéki hites tolmácsot találni, s olyankor a tárgyalást az érintett nyelvet ugyan tökéletesen beszélő, ám szakmai ismeretekkel nem rendelkező fordító segítette. Hol jól, hol rosszul.

Az intézményt, a független törvényszéki hites tolmács műfaját Ausztria 1975-ben hozta létre. Az akkor elfogadott törvény pontosan körülhatárolta, milyen feltételekkel, hány év szakmai gyakorlat után lehet megszerezni a bíróságot segítő munka e jogát. A modell nemzetközi példaértékű volt – mondja Christine Springer, a szakszövetség elnöke. Olyannyira, hogy manapság az Európai Uniónak is hasonló előírása van – vagyis Ausztria most éppen szembemegy egy EU-előírással. A törvénymódosítás ellentétes a versenyszabállyal, az alkotmánnyal, sérti az emberi jogok európai konvencióját. Oda a jogállamiság – hangzik a szövetség SOS kiáltása.

S hogy mekkora megtakarítást jelentene ez az intézkedés? Az érintettek pontosan tudják, milyen minimális költséget jelent tevékenységük. A kapott összegből ráadásul maguk fizetik az adót, járulékot. Mindez az őket most leváltó állami ügynökséget terheli majd – ráadásul az alkalmazott tolmácsok rendelkezésre állási időben is fizetést kapnak. Vagyis a hivatkozás a takarékosságra nemigen állja meg a helyét. Ha valamin, inkább talán a szakértői díjakon lehetne spórolni, azok néha csillagászatiak – mondják, és ezt számokkal bizonyítják.

A törvényjavaslat már elindult a maga útján, az ügynökség keresi a munkatársakat (a törvényszéki hites tolmácsok aligha vállalnak fix állást, valamennyien egyéb tevékenységet is folytatnak). A nagyobb nyelvekre bizonyára találnak is jelölteket – a magyar nem biztos, hogy közéjük tartozik. Már csak abban lehet reménykedni, hogy az eddiginél kevesebb magyar anyanyelvű követ el - vagy szenved el - Ausztriában olyan bűncselekményt, amelyből hatósági eljárás lesz.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

honlapon