Maria Josepha Hermenegilde hercegné, 1783. szeptember 15-én született, Lichtenstein hercegnőként. Alig töltötte be a 15. életévét, amikor nőül ment II. Esterházy Miklós herceghez. A házasság remek partinak ígérkezett, hiszen a hercegre a hitbizomány várományosaként hamarosan ő lett a család feje, vagyis a birodalom irányítója. Maria Josepha-nak – akit egyszerűen csak Marie-nak szólítottak – Mária Ludovika császárné barátnőjének hétköznapjai azonban nem teltek felhőtlenül. A szervezett házasság nagy önuralmat és alázatot követelt a csinosnak és sármosnak tartott, aki idősebb korában is fiatalos hévvel kedvelte az élet örömeit.
Férje, II. Miklós nem csak gyűjtőszenvedélyéről volt híres, hanem szerelmi kalandjairól is. Madam Plaideux-höz fűződő viszonyából három gyermek is született, ez széles körben megütközést keltett, Marie számára pedig bizonnyal fájdalmat okozott. Ezután visszavonultan élt.
Zongorázott, nagy tisztelője és támogatója volt Joseph Haydn-nek, nagy hangsúlyt fektetett levelezéseire. Remek stílusérzékkel rendelkezett és kitűnő megfigyelő volt. Az 1815-ös bécsi kongresszus ünnepelt asszonyaként vonult be a történelembe. 1845-ben, életének 78. évében, végelgyengülésben halt meg a bécsi Hüttelsdorfban.
A csak Therese-nek becézett Maria Theresia Thurn és Taxis hercegnő (1794-1874) Taxis Theres Matilde és Karl Alexander herceg lányaként látta meg a napvilágot. Therese és III. Pál Antal herceg 1812. június 18-án kötöttek házasságot a németországi Regensburgban. Életüket az ifjú férj pályafutása határozta meg. Ő 1815-től Bécs politikáját és érdekeit képviselte az angol fővárosban a Habsburg uralkodó nagyköveteként. Kinevezését a Habsburg Birodalom egyik legbefolyásosabb politikusához, Metternichhez fűződő szoros munkakapcsolatának köszönheti. Személyét és munkáját nem csak Bécsben, hanem más európai fővárosokban és angol udvari körökben is kitűntető megbecsülés övezte. Therese hercegné a londoni társadalmi élet ünnepelt alakja volt, gyakran megfordult az Almack's-ban: ez az 1765-ben, William Almack által alapított klub egyike volt azoknak, ahonnan a hölgyeket már nem tiltották ki.
Házasságuk nem volt boldog. Mindkettőjüknek meg voltak a maguk szerelmei, ami abban az időben elfogadott volt. A családjaikkal viszont megtartották és ápolták a kapcsolatot. Rosa, Therese egyik viszonyából született lánya temperamentumában és külsőre egészen édesanyjára hasonlított. Therese-t Európa egyik legszebb asszonyaként tartották számon és ismert volt nagyvonalúságáról is.
Minden nehézség ellenére Therese eleget tett a kötelezettségeinek, magas rangú vendégeket fogadott az Esterházy birtokokon. A Napóleoni háborúk történéseivel szemben sem maradt közömbös, együttérzéséről biztosította a háború nehézségeitől szenvedőket. Az 1815-ös bécsi kongresszuson, anyósa mellett az egyik legfigyelemreméltóbb asszonyként emlegetik. Életének utolsó szakaszát szintén a bécsi Hüttelsdorfban töltöttre, 1874-ben, 81 éves korában hunyt el.
Sarah Frederica Caroline (1822-1853) szülei gróf Georg Child-Villiers és Sarah Sophie Fane, a londoni arisztokrácia felső köreihez tartoztak, ha úgy vesszük ugyanazokban a körökben mozogtak, mint Maria Theresia hercegné és III. Pál Antal herceg. Amikor azonban a Sarah és III. Miklós, Pál Antal herceg fia közötti házasság szóba került, az örömapa vonakodott a beleegyezéstől, és fiát néhány hónapra Bécsbe küldte gondolkodni. Bár nyilvánvaló volt, hogy nem helyesli a házasságot, később mégis áldását adta a frigyre, így 1842. február 8-án Londonban megtartották az esküvőt. A kitűnő zenei- és nyelvérzékkel rendelkező Sarah szoros kapcsolatban maradt testvéreivel. Más előkelőségekhez hasonlóan gyakran utazott Itáliába vagy különböző gyógykezelésekre és rendszeresen meglátogatta angliai családját is. Sok időt töltött a kismartoni és fertődi Esterházy kastélyokban valamint a pottendorfi és bécsi palotákban. Sarah hercegné és III. Miklós Pál herceg házassága igazi szerelmi házasság volt. Harmonikus hétköznapjaiknak Sarah korai halála vetett végett: az alig 31 éves hercegnét 1853. november 17-én tüdővész vitt el.
.png)
