Josef Pröll március közepén súlyosan megbetegedett, két trombózis, utána tüdőembólia kényszerítette kórházba. Csaknem négy hét után most először jelent meg a nyilvánosság előtt, azért, hogy sajtóértekezletén bejelentse: visszavonul a politikától, megválik valamennyi funkciójától, a pártelnöki, a pénzügyminiszteri és az alkancellári tisztségtől. Bejelentése meglepetésszerű volt, eredetileg úgy hírlett, hogy Húsvét után visszatér hivatalába. Ő maga úgy fogalmazott, hogy számvetést készítve az elmúlt három évben folytatott életéről, rá kellett jönnie: feladatait megromlott egészségi állapotában nem tudná azon a szinten ellátni, ahogyan azt ő maga – és a feladat – megkívánja. Tisztségei sok utazással, brüsszeli, washingtoni látogatásokkal járnak, ez két trombózis és egy tüdőembólia után nem feltétlenül az ajánlott életmód – mondta Pröll, akin egyébként a súlyveszteségen kívül más változás nem volt látható.
2003-ban, amikor Wolfgang Schüssel a 34 éves fiatalembert környezetvédelmi miniszterként kormányába emelte, sokan azt hitték, hogy a név, az Erwin Pröll alsó-ausztriai tartományfőnökhöz fűződő rokonság a felemelkedés oka. Aki azonban az alsó-ausztriai potentát unokaöccsének addigi pályáját figyelte, sejthette, hogy más áll a dolog hátterében. Josef Pröll egy néppárti európai parlamenti képviselő munkatársaként kezdte pályáját, majd Wilhelm Molterer akkori mezőgazdasági miniszter kabinetfőnöke, később pedig a nagy hatalmú Parasztszövetség elnöke lett: utóbbi minőségében már erősen befolyásolta az akkori kormány környezetvédelmi és agrárpolitikáját. Környezetvédelmi miniszterként nagyon hamar rangot vívott ki magának: politikusi tehetségét azzal is bizonyította, hogy képes volt megőrizni e poszton is a mezőgazdaságban dolgozók nagyrabecsülését, pedig az érdekellentét gyakran kibékíthetetlen.
 |
| Michael Spindelegger |
Schüssel 2006-os választási veresége és távozása után sokan mérget vettek volna rá, hogy legnépszerűbb néppárti miniszterként ő lesz az utód. Nem így lett. Korábbi főnöke, Wilhelm Molterer, az új néppárti vezér azt a népszerűtlen feladatot szánta neki, hogy indítson nyílt vitát a kudarc okairól, s ez utóbbiakat foglalja programadó dokumentumba. Megoldotta, s bár maradtak tisztázatlan pontok – és szóvirágok –, a lehető legjobb variánst hozta ki belőle. A konszenzus lehetőségeinek felismerése egyik erénye, ennek is betudható, hogy az éppen most felbomlott koalícióban ő - a szociáldemokraták részéről pedig a most kancellárjelöltté előlépett Werner Faymann – látta el a koordinálás feladatát. Bár a látszat, a béna kormány és a bukás ellene szólt, tény, hogy Josef Pröll mindig is fékezte az indulatokat. Amikor úgy tűnt, személycserékkel menthető a koalíció, felvetődött, hogy Molterer helyére lép. Ő azonban szívesebben látta a háttérben a veszélyes riválist.
Molterer távozásával megnyílt az út: a hármas funkciót 2008 óta töltötte be. Az első időszak csak sikereket hozott. A gazdasági válság e téren változást hozott - nem mintha Ausztria nem állta volna viszonylag jól a csapásokat, ám ezt a kormány súlyos takarékossági intézkedésekkel érte el. Pröllnek jutott a népszerűtlen feladat ezeket bejelenteni – emellett egyre több támadás érte pártja, nem utolsósorban nagybátyja, az ÖVP-ban nagy tekintéllyel rendelkező Erwin Pröll részéről. Amiért úgymond nem elég kemény, túl sokat enged a koalíciós partnernek.
Távozását bejelentő beszédében izgalmas időszaknak nevezte az elmúlt három évet, kitért Ausztria sikereire, a gazdaság- és pénzügypolitikát igazoló talpon maradásra. De utalt az ÖVP nehéz helyzetére is, amennyiben név nélkül említette a kellő tisztességgel nem rendelkező politikusokat. A célzás Ernst Strasser volt belügyminiszterre vonatkozik, aki illegális lobby tevékenységének lelepleződése miatt kénytelen volt megválni e4urópai parlamenti képviselőségétől.
A Néppárt gyorsan döntött, az új pénzügyminisztert még keresik.
.png)
