Kőszegről indult, 19 évesen a nagyvilágba. Vendéglátó ipari középiskolai végzettséggel, ám a hivatalos papírnál jóval nagyobb napi gyakorlattal. Vendéglős családból származik, szülei hamar beavatták a Szarvas étterem működtetésének titkaiba, nemigen kímélték a nehéz feladatoktól sem. Nem csoda, hogy előbb Münchenben, majd a svájci Davosban, később nyugat-ausztriai éttermekben is megállta a helyét.

Négy éve barátok hívására költözött Bécsbe. Az első percben beleszeretett az osztrák fővárosba, munkát is azonnal kapott, nem is akárhol, az egyik patinás kávéházban, ahol nemsokára főpincér lett. A lakáskeresés már nehezebben ment. S ahogy járta az ingatlanközvetítővel a bérbeadó lakásokat, egyre inkább úgy érezte: ez az ő foglalkozása. Egy magyar nyelvű lakásbemutatás volt a döntő pillanat, amire aztán rásegített a véletlen: Zoltán talált olyan rutinos ingatlanközvetítőt, aki tanította, segítette.

Minden bizonnyal jó tanítvány volt, mert hamarosan szinte hivatásszerűen kezdett foglalkozni az ingatlancímek közvetítésével. Saját tapasztalatából pedig azt is tudta, hogy nyelvtudása, a magyar mentalitás ismerete nagy kincs, hiszen a Bécsben rövidebb-hosszabb ideig berendezkedni kívánó honfitársaknak a helyi viszonyokról kevés az ismeretük, eléggé elveszettek, számukra nagy segítség az őszinte tanács.

Biztonságos terep, ha ismerjük

Zoltán tudja, hogy az ingatlanpiaci rendelkezések Ausztriában bérlőt és bérbeadót, eladót és vevőt egyaránt szigorúan kötik, nem árt ezeket tudni, itt nincsenek kiskapuk, vannak viszont szokások, sok évtized alatt kialakult ingatlanpiaci kultúra. Ez mindenképpen könnyebbség, egyfajta biztonságot nyújt, csak éppen ismerni kell a játékszabályokat. Nem árt tudni, hogy éppen ezért itt kevésbé kockázatos vállalkozás a befektetés célú ingatlanvásárlás, nem kell rejtett aknákra számítania a bérbeadónak, és törvények védik a bérlőt is.

Minderről tudniuk kell az ügyfeleknek, akik között Zoltán ugyan nem tesz különbséget, de azért különleges súlyt helyez a magyarokra. Két éve végleg e pálya mellett döntött, előtte két évig heti 40 órában a Café Engländer főpincére volt, a másik negyven órában cím-közvetítéssel foglalkozott. Amikor már látszott, hogy tényleg megállja a helyét, az ügyfelek keresik és boldogul a rengeteg adminisztrációval is, felmondott a kávéházban.

Azért kellett még egy év, amíg biztossá vált, hogy áll a lábán. Ma a

havonta több ezren látogatják, és bár továbbra is a legfontosabb a magyar ügyfél, öt kontinensről keresik – igen sok Bécsben dolgozó diplomata is a kliensek között van.

A titok nyitja

Mit kell tudnia egy jó közvetítőnek (Maklernek)? Zoltán az őszinteségre és a türelemre esküszik. Ha lehetetlennek látszó megbízással keresik meg, jobb megmondani, hogy az adott feltételekkel nincs remény a sikerre. Ilyenkor vagy változtat az ügyfél a kívánságain, vagy bele kell törődni az elvesztésébe. Elengedhetetlen a mindenre kiterjedő tájékoztatás. Jogszabályok, várható költségek, a reális ár – ez mind beletartozik ebbe. Rendelkezésre áll az ingatlanok tulajdonra és bérleményre, ezen belül bécsi kerületekre lebontott, havonta aktualizált hivatalos árlistája, külön-külön kis- közép – és nagylakásra: ez megkönnyíti a dolgát. Segíti azokat a befektetőket is, akik elvárják a várható hozam előrejelzését, ilyen adatok birtokában szó sincs zsákba macskáról.

Zoltán minden hozzá fordulót komolyan vesz, a közvetítést is szó szerint érti, vagyis bérbeadó és bérlő, eladó és vevő szempontjait egyaránt igyekszik figyelembe venni. Ami a saját pályáját illeti, ő ugyan ügyfeleit az ügylet minden fázisában kíséri, ott van a kulcsátadásnál is, szerződést egyelőre csak egy partneriroda révén köthet. Az ő „címközvetítői” besorolása azonban, ha minden jól megy, hamarosan változik: már megkezdte a szakiskolai tanulmányokat (a bécsi WiFi megfelelő tanfolyamán), amit két gyakorlati év követ. Nagy előny, hogy ő már ma sem kezdő.

(Nagy Zoltán a közeljövőben a Szervuszausztria újonnan induló ingatlanrovatában rendszeresen tájékoztatja olvasóinkat a bécsi ingatlanpiaci helyzetről).