Csalás nem történt, az eredményt sem tudatosan, sem akaratlanul nem befolyásolta semmi és senki – de a szabálytalanságok miatt elkerülhetetlen a szavazás megismétlése. Önmagában az a tény, hogy a belügyminisztérium május 22-én délután a szavazóhelyiségek zárása előtt részeredményeket hozott nyilvánosságra, elegendő lenne a második forduló megismétlésére – egyebek között ez a megállapítás is szerepelt az Alkotmánybíróság döntésének indoklásában. A feltételezést Wolfgang Sobotka belügyminiszter ugyan visszautasítja, mondván, hogy eredményt csak minden szavazat beérkezése és kiértékelése után közöltek – de ígéri: alaposan kivizsgálják az ügyet.

Az Alkotmánybíróság tizennégy választási körzetben állapított meg rendellenességet, ami 77.926 levélszavazatot érintett – s ez több mint kétszer annyi, mint az

száma. Általában a borítékok idő előtti felbontásával illetve csoportosításával sértették meg az előírást az említett körzetekben, de sok esetben az is megtörtént, hogy nem az arra illetékesek kezdtek neki a számlálásnak, vagyis a szavazatszámláló bizottságokat össze sem hívták, máris nekiláttak a kiértékelésnek. Hogy miért? Ha be akarjuk tartani a törvényi előírást – vagyis hogy csak a szavazás másnapján reggel kilenckor lehet megkezdeni a kiértékelést – semmiképpen nem végeznénk a feladattal időben – mondta az alkotmánybírósági meghallgatáson nem egy érintett. Márpedig a fej-fej melletti eredmény miatt most a sajtó még inkább sürgette a végeredményt, s a nyomás a politikai pártok részéről is igen nagy volt.

Az osztrák demokrácia nem szenvedett kárt – véli Heinz Fischer, arra utalva, hogy az FPÖ által beadott panaszt az

, és a bírák legjobb lelkiismerete szerint döntött. A július 8-ig hivatalban lévő, ám azon a napon a törvény értelmében mindenképpen távozó államfő nem tart attól sem, hogy a vákuum gondot okoz. A Második Köztársaság történetében volt már olyan, hogy néhány hétig nem állt elnök az ország élén, hiszen öt államfő hivatali ideje letöltése előtt hunyt el, s ilyenkor az ideiglenes megoldás, a parlamenti elnökök testületi elnöksége töltötte ki az új államfő megválasztásáig hátralévő időt.

Az elemzőket mindennél jobban foglalkoztatja, hogy vajon eddig miért hallgattak azok a választás közeli hivatalos személyek, akik tudtak a mostanihoz hasonló korábbi szabálytalanságokról. Vajon egyszerűen az osztrákok – elsősorban a németekhez viszonyítható – „slampossága”, a törvények nem kellő tisztelete és lezser kezelése áll a háttérben? Ám miért vonták meg a vállukat az alkotmányjogászok, akik közül többen szakmai konferenciákon korábban is jelezték, hogy a levélszavazatokra vonatkozó törvény betarthatatlan? A törvény módosítása mindenesetre csökkenthette volna a választás mostani megismétlésével járó anyagi és erkölcsi veszteséget – hangzik a vélemény. Wolfgang Sobotka belügyminiszter a választás megismétlésének költségeit 10 millió euróra becsüli. Tény persze, hogy most már elkerülhetetlen a törvény felülvizsgálata.

A nagy kérdés, melyik tábor zár jobban össze, hogy jelöltjét, Alexander Van der Bellent (Zöldek), avagy Norbert Hofert (FPÖ) most már véglegesen győzelemhez juttassa. Ők ketten sportszerűen viselik a döntést, ki-ki temperamentuma szerint, illetve a döntés rá gyakorolt hatásának megfelelően nyilatkozik. Hofer nem gondolja, hogy oka van a lelkendezésre, de úgy véli, győzött a jogállamiság és a demokrácia. Ő egyébként parlamenti alelnökként most automatikusan az államfői teendőket ideiglenesen ellátó „csapat” tagja, mellesleg nem gondolja, hogy elnökjelöltként le kellene mondania a parlamenti alelnöki posztról.

Van der Bellen elfogadja az Alkotmánybíróság határozatát és ismét győzelemre készül. Nem hiszi, hogy az ismétléssel ellenfele „hátszelet” kapott volna. Christian Kern kancellár abban bízik, hogy az állampolgárok az újabb választáson is élnek szavazati jogukkal. A választási bizottság vezetői attól tartanak, hogy a jövőben még nehezebb lesz független segítőket – a helyi választási bizottságokba tagokat – találni.

Az osztrákokat a fejlemény mindenesetre megdöbbentette, igaz, az elnökválasztás már eddig sem volt szokványosnak mondható, hiszen még soha nem fordult elő, hogy az államfői poszt két ellenzéki jelölt között dőljön el. (Mint emlékezetes, a kormányzó SPÖ és a kisebbik partner ÖVP jelöltje az első fordulóban kiesett.) A közösségi portálokon eközben derűs kommentárok is megjelennek. „Nem lehetne inkább a foci EB-t megismételni?”- kérdezi egy csalódott szurkoló.