Ezzel persze egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi szociáldemokrata-néppárti koalíció Christian Kern kancellár vezetésével a helyén marad a 2018-ban esedékes parlamenti választásokig. Éppen az elnöki beiktatási ünnepség napjaiban intenzív tárgyalásokat folytat a két nagypárt elnöke, illetve az egyes témák illetékes miniszterei arról, milyen módosításokat kellene foganatosítani a kormányprogramban. Ez utóbbi iránti igényt Kern kancellár hetekkel ezelőtt jelezte, s miután nem kapott választ koalíciós partnerétől, január utolsó hetében válságtanácskozásra hívta kormányát, ultimátumot adva koalíciós partner Néppártnak. A tét a választások előrehozatala - ami mellesleg egyik kormánypártnak sem kedvezne.
Van der Bellen hivatalba lépése korántsem volt szokványos, hiszen a Második Köztársaságban még nem fordult elő, hogy ne a hivatalos beiktatási napon, július 8-án vette volna át a megválasztott elnök a hivatalt, vagy hogy több mint féléven át ne lett volna lakója a Hofburg Lipót szárnyának. Az sem mondható megszokottnak, hogy Doris Schmidauer, az új First Lady továbbra is aktív marad: az 52 éves hölgy a Zöldek parlamenti frakciójának ügyvezetője.
Az eltérésektől függetlenül maga a beiktatási ceremónia követte a szokásokat, Van der Bellen az eskütétel procedúrája mellett a nap folyamán több beszédet is mondott. Elsőként a szövetségi gyűlésben - a törvényhozás két házának együttes ülésén -, aztán a Heldenplatzon, a katonai dísz század előtt, majd a Hofburgban, első hivatalos találkozóján a kormánnyal. A parlamentből ugyancsak a hagyományoknak megfelelően gyalog megtett úton két fúvószenekar szolgáltatta a kísérőzenét, az egyik Van der Bellen szűkebb pátriájából, a tiroli Kauner-völgyből, a másik a felső-ausztriai Peuerbachból - ahol Van der Bellen felesége felnőtt.
Szereplése azt igazolta, hogy a hosszúra nyúlt választási kampányban fáradtnak, néha szinte enerváltnak látszó 73 éves férfiú ismét magára talált. A rá jellemző stílusjegyek most sem maradtak el, a megfontolt előadásmód, a hangsúlyos szünetek tartása, a beszédben elrejtett finom utalások és a humor sejteni engedik, hogy mondandójának elemzői kénytelenek lesznek körültekintőbb odafigyelésre berendezkedni.
A hazaszeretet és a világra nyitottság közti egyensúlyt hangsúlyozta, hitet tett a közös Európa és a sokszínű ország, valamint az osztrák semlegesség és a szolidaritás mellett, állást foglalt a nacionalizmus ellen. 
Mindezt korántsem harci szellemben, inkább nyilatkozatként, mint ahogy arról is biztosította hallgatóságát, hogy a maga részéről "minden Ausztriában élő ember" államfője szeretne lenni - "bárhol is éljen az illető, a Kauner-völgyben vagy Pinkafelden, bárkit is szeressen, férfit vagy nőt, a puszta földet vagy a Smartphonet". Szólt külön az ország külföldi származású polgárairól, s azt is említette, hogy ő maga bevándorlók gyermeke - s ha erre gondolunk, akkor Ausztria szinte a korlátlan lehetőségek országának tekinthető. Akik Van der Bellen nézeteit ismerik, azoknak persze mindez nem volt meglepetés - legfeljebb a katonai dísz szemlén a hadsereget méltató szavai, dehát ez velejárója a posztnak. Az aktuális belpolitikai helyzetre utalva egyébként leheletfinoman a kormányt is figyelmeztette: a politika nem csak a beszéd. Fontos az eredmények elérése is.
A következő napokban - Kern ultimátumának lejártával - eldől, vajon rögtön éles feladatot kap-e - vagyis lesznek-e Ausztriában előre hozott választások.
.png)
