A turistának felejthetetlen élmény, az autósnak felesleges közlekedés-lassító bosszúság, a fiakeresnek megélhetés – az útkarbantartás felelőseinek, a városi önkormányzatnak viszont lassan megoldhatatlan anyagi gond. Pedig fiaker nélkül Bécs csak nehezen képzelhető el, még a nyári melegben kissé túltengő illat is hozzátartozik a hangulathoz, nem beszélve a bakon ülő keménykalapos kocsisokról, akik oly ügyesen irányítják a nagyvárosi forgalomban szépséges lovaikat. Igaz viszont, hogy évről évre van valami cirkusz ezzel az egyébként jól működő üzletággal: van, amikor a boltosok lázadnak azt állítva, hogy a „végállomásokon” terjengő illat elriasztja a vevőket, máskor az állatvédők emelik fel szavukat. Hogy tudniillik a város tisztasága érdekében, kísérletképpen a ,lovak hátuljára erősített „pelenka” megengedhetetlen kínokat okoz. Máskor maguk a fiakeresek kifogásolják, hogy a szakma felhígult, és manapság már nem csak a régi vágásúak kínálják a szolgáltatást - azok, akik adnak a hagyománytisztelő öltözékre, és több nyelven képesek élvezetesen bemutatni a várost. Az újak nem átallnak farmerben és fejfedő nélkül ülni a bakra - ez mindennél jobban rontja a szakma hitelét. Ráadásul alacsonyabb tarifával dolgoznak: ezek az olcsójánosok méltatlanul kaptak engedélyt, és elviszik az utast a régebbiek elől.
A fiaker egyébként nem osztrák találmány, Párizs szülötte. Bécsben úgy tudják, hogy névadója egy bizonyos Fiacrius nevű ír bevándorolt, aki 670 körül létrehozta Breuil Meaux kolostort. Később szentté avatták. Az ő emlékét idézi a párizsi Saint Fiacre kolostor, és a Rue de Fiacre. Ezt az utcát választotta telephelyéül az első bér- lovaskocsi vállalat. Az ötlet 1690 táján honosodott meg Bécsben, a fiaker elnevezés pedig 1720-ban. Ekkor már létezett törvény, amely szabályozta a tarifát, és 1785-ben már két kijelölt fiaker állomás is működött. A fénykor 1859 táján volt: Bécsben ekkor csaknem 3000 kocsis kínálta szolgálatait, különféle típusú járművekkel: a fiakerek száma ezen belül 1149 volt. 1900 után aztán vége szakadt az egyeduralomnak: az autóval már nem tudta felvenni a versenyt a ló vontatta kocsi.
A rendszeresen megújuló vita egyik sarokpontja, hogy a lovak patái igencsak rongálják a kövezetet, amelynek helyreállítása évről évre gondot okoz az érintett kerületi önkormányzatnak. Egy időben az engedélyek számának csökkentésétől, az egy időben az utcákon közlekedő fogatok számának (nehezen ellenőrizhető) csökkentésétől reméltek megoldás. Az idén más ötlet támad: kapjanak a lovak gumiborítást a patájukra, vagyis valami cipőfélét. Csakúgy záporoznak az érvek és ellenérvek- utóbbiak között azt is említik, hogy kérdés, mennyi idő alatt kopik el ez a zajcsökkentő gumi, vagyis sűrűbben kell majd a patkolókat felkeresni. Az pedig végképp nem tudható, hogy a lovak, amelyek mozgása a hagyományos patkoláshoz igazodik, hogyan mozognának a kövezeten nem csúszó gumizokniban, nem lenne-e balesetveszélyes ez a megoldás. Kísérletek és viták következnek - és még nyitott kérdés, melyik lobbi győz.
.png)
