Egy azonban bizonyos: a régi típusú közös kormányzás nem folytatható. Új játékszabályok kellenek, hiszen az eddigi partnerek mindketten veszítettek korábbi pozíciójukból. Vagyis a választók elégedetlenek, valami mást szeretnének. Másrészt a két párt az új választások eredményeként a 183 tagú törvényhozásban mindössze nyolc mandátumos többséggel rendelkezik, s az egységes fellépés érdekében célszerű jóelőre akár kompromisszumok árán közelebb hozni az álláspontokat részterületeken.

Az új koalíció – amennyiben egyáltalán létrejön – nem annyira hőn óhajtott vágya az érintett két pártnak (különösen az ÖVP-nek), mint inkább kényszer. A szeptember 29-i választások óta eltelt időben a pártok alaposan körülnéztek, kivel lehetne partneri kapcsolatot kialakítani.

Nem sok sikerrel. A Szabadságpárttól elvben az SPÖ és az ÖVP is elhatárolódik, (már csak azért is, mert legutóbb egy ilyen kísérlet – Jörg Haiderrel – Ausztria nemzetközi elszigetelődését eredményezte). A Néppárt egy pillanatra most mégis eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha megpróbálná megkerülni az SPÖ-t – jóllehet egyedül vele rendelkezik elegendő mandátummal a többségi kormányzáshoz – és összeállna az FPÖ-vel, no meg a viszonylag tiszta lapnak számító Stronach-csapattal. Az ötlet hamar hamvába hót, lévén hogy újonnan alapított pártjában némi káoszt hozott létre, személycserékkel, a kampányra áldozott pénz visszakövetelésével, no meg azzal, hogy minden tárgyalásnak elébe vágva hirtelen visszautazott Kanadába. Egyszóval rövid úton kiderült, komolytalan a dolog. (Stronach kampánybeli szereplése után ez már nem lehetett meglepetés – nem véletlen, hogy az agg kezdő politikus a vártnál rosszabb eredményt ért el, s „csak” 11 mandátumot szerzett). Persze ehhez a felálláshoz az is kellett volna, hogy az államfő Spindeleggert, a Néppárt elnökét bízza meg a kormányalakítással.

Heinz Fischer az úgynevezett nagykoalíció híve (azért úgynevezett, mert ma már ez a két egykori nagypárt inkább a középkategóriába tartozik, a maga 27 illetve 24 százalékával). Azt azonban az államfő világosan látja, hogy az új kormánynak új stílust, a korábbitól eltérő együttműködési formákat kell találnia. A kormányalakítási megbízás szóbeli és írott változata egyaránt ilyen irányú felkérést is tartalmaz. Az is világos, hogy csak akkor sikerült megalakítani a kormányt, ha mindkét fél engedményeket tesz, egy-egy területen kompromisszumra kész. Két hónapot kaptak erre.