A kismartoni Esterházy kastély ünnepi zászlódísze egy évfordulóra emlékeztet: május 25-én volt negyedszázada, hogy elhunyt dr. Esterházy Pál herceg, a dinasztia 12. és egyben utolsó hitbizományosa.

Az osztrákok is szívesen kotorásznak idegen zsebekben, így aztán nem csoda, hogy évről évre itt is kiadják a leggazdagabbak listáját. Euró-milliárdosok szerepelnek a felsorolásban, összehasonlítva az amerikaiakkal persze szerény, a hétköznapi emberek számára azonban alig felfogható számokkal. Az első tíz név nemigen változik, viszont úgy tűnik, aki ide egyszer felkerült, a válság ellenére is tartja a helyét.

Figyelmet keltett Pintér Béla és társulata Bécsben: a Titkaink című darabról, amelyet a Bécsi Ünnepi hetek egyik vendégelőadásaként játszották négy estén a Múzeum- negyed egyik színháztermében, a két legrangosabb országos napilap is közölt kritikát. Az alábbiakban Gonda László szó szerinti fordításában közöljük a Der Standard és a Die Presse írását, amely jelzi, miként értik a határon túl, a közeli szomszédban a darabot.

A bécsi belvárosban az új üzlet nyitása mindig ünnep – hát még ha olyan ragyogó kis ékszerdobozról van szó, mint amilyen a Cango&Rinaldi márkanevű elegáns cipőket, hozzájuk illő táskákat, sőt, ékszereket kínáló boltról van szó. És: ki gondolná, hogy a dupla név egyik fele patinás magyar céget takar.

Ausztria lázban ég: az oly sok, gyakran ellentétes érzelmeket kiváltó szakállas hölgy a szombat éjszakai győzelem óta a nemzet büszkesége. Conchita Wurst fogadására a schwechati repülőtéren ezrek gyűltek össze, és az első sajtóértekezletre zsúfolásig megtelt a repülőtér e célra rendszeresített különterme. A 88,6 zenei rádió reggel nyolctól délig egyfolytában a győztes dalt sugározta. Ez utóbbinak egyébként magyar vonatkozása is van: szimfonikus kíséretét a Magyar Rádióban vették fel a Budapest Art Orchestrával.

Május 9. Európa Napja, egyúttal pedig – mivel az idén péntekre esik – a Bécsi Ünnepi Hetek megnyitója. A rangos színházi fesztivál, amelyet az idén 63.szor rendeznek meg, egyébként is nemzetközi, a megnyitó ünnepség pedig évről évre aktuális témákra épül. Az idén értelemszerűen Európa a központ: az eddigi „Ausztria énekel” helyett ezúttal a mottó: „Európa énekel”. A Városháza előtti téren rendezendő ünnepségre hét európai kórust hívtak meg.

Nemcsak Ausztria, az egész világ egyik meghatározó kortárs művésze hunyt el: Maria Lassnig éppúgy otthon volt Londonban, Párizsban, New Yorkban mint Bécsben, ahol az utolsó éveit töltötte. Nekrológja jó ideje készen állt már az osztrák sajtó kulturális rovatainál: a súlyosan beteg 94 éves festőnő május 6-i halála nem volt váratlan. Ez azonban nem csökkenti a gyászt.

Irigylésre méltó az Osztrák Vasutak (ÖBB): a tavalyi évet jókora nyereséggel zárta, igaz, a korábbinál több állami támogatást is kapott. Mindent összevetve, az osztrákok minden jel szerint egyre gyakrabban ülnek vonatra.

Aki járt valaha a Turizmus ZRT valamelyik ausztriai kiállításán, Magyar Napok rendezvényén, az tudja: van egy olyan stand, ahol minden időpontban hosszú sorok állnak. Az osztrákok – és más országokban az ottaniak – türelmesen várnak, hogy hozzájussanak a hagyományosnak tekintett magyar csemegéhez, a kürtőskalácshoz. Azt már csak a beavatottak tudják, hogy Molnár László, a legsikeresebb kürtőskalács készítő, az említett vásárok rendszeres résztvevője, eleve osztrák kapcsolatnak köszönhetően kezdett bele e csemege készítésébe.

Az osztrákoktól nem szégyen tanulni, különösen a turizmus terén – vallja Kovács Balázs. Hat éve vezeti a Magyar Turizmus Zrt. bécsi képviseletét, és tapasztalatait, terveit, eredményeit szívesen megosztja a Szervuszausztria.hu olvasóival. Mint ahogy azt is, mit tanult az eltelt évek alatt itt, Bécsben.

Igazán stílusosan, Húsvét előtt jelent meg az Albertina tetején a hatalmas rózsaszín Nyúl. Nem akármilyen: Dürer nevezetes rajzának polieszterből készült szobor változata. A színválasztás csak annyit jelez, hogy a német művész alkotásának nincs sok köze a valósághoz.

„Most fektessek be, mikor közeledik minden idők legmagasabb csúcsa?“...ezt a kérdést gyakran fel lehetne tenni – véli János Zsolt pénzügyi tervező, a PFS Partners pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője, rovatunk állandó szerzője. Ezúttal azokat látja el tanáccsal, akik évek óta játszanak a gondolattal, hogy miként kellene végre jó helyen beszállni. Ő maga ezt megvalósíthatónak tartja, főleg akkor, amikor a többi ismert pénzbefektetési lehetőség (lekötött betétek, kötvények) alig hoz hasznot vagy „infláció után” még deficites is. Érdemes hallgatni a személyes pénzügyi tanácsadóra.

A legfontosabb persze a közönség szeretete – ebben nincs is hiány – ám azért nem árt egy-egy szakmai elismerés sem. Talán ezért is okozott olyan nagy örömet a Bécsi Filharmonikusoknak a Birgit Nilsson-díj, amelyet a zenei élet kiválóságaiból álló zsűri ítélt oda a minap a zenekarnak. Az örömhöz hozzájárult, hogy a névadót, a 2005-ben elhunyt világhírű svéd énekesnőt jól ismerték, szerették és szívesen léptek fel vele.

Karlheinz Essl inkább eladta volna az államnak hőn szeretett és oly sok éve gyűjtögetett képeit, mintsem hogy hagyja bedőlni az általa alapított barkács áruházláncot. Már csak azért is, mert a Baumax csődje esetén a hitelező bankok tulajdonába megy át a hétezer darabos gyűjtemény, ami az anyag szétesését is jelentheti. Az állam – jelen esetben az alsó-ausztriai tartomány ura és parancsolója Erwin Pröll – azonban elutasította az ajánlatot. Most mégis, valami csoda folytán minden rendbejött: a múzeum a Bécs közeli Klosterneuburgban marad a helyén, a kortárs osztrák festményekkel egyetemben, és mintha a barkács áruházak sorsa is jobbra fordulna.

Kellemetlen meglepetés érheti Bécsben azokat az autósokat, akik eddig azt tapasztalták: a parkolási büntetést el is felejthetik. A külföldi rendszámú autókon megjelentek a kerékbilincsek: háromnál több csekkért jár ilyesmi. Levetetése bürokráciamentes, ám nem olcsó mulatság.

Ez a 2014-es év több újdonságot is hozott a legnagyobb osztrák prózai színház számára: most először történt meg, hogy elbocsátották az igazgatót, és női vezetője sem volt még az osztrákok nemzeti színházának. Karin Bergmann számára a Burgtheater nyitott könyv: a nyolcvanas évek óta dolgozik itt, először (Peymann idején) sajtó szóvivőként, később, Klaus Bachler helyetteseként. Most 2016-ig az ő feladata a katasztrofális anyagi helyzetbe került színház értékeinek megóvása.

Az ideiglenes és részleges távozásból végleges lett: Josef Ostermayer, a kulturális ügyek minisztere néhány órával azután, hogy Matthias Hartmann jelezte, háttérbe húzódik a folyamatban lévő ügyek tisztázásáig, felmentette tisztségéből a Burgtheater igazgatóját. Ilyesmi még nem fordult elő az osztrák nemzeti színház történetében.

Tevékenységének ideiglenes- és részleges- felfüggesztését jelentette be Matthias Hartmann, a Burgtheater igazgatója mindaddig, amíg a színház gazdálkodása körüli vizsgálat le nem zárul. Döntését írásban közölte az állami színházakat tömörítő Bundestheater Holding igazgatójával és az illetékes kulturális miniszterrel is. Hartmann indoklása szerint szeretne e lépésével véget vetni a sajtóhadjáratnak és a hecckampánynak, s biztosítani a tárgyilagos vizsgálatot. Ugyanakkor a művészeti vezetés feladatát továbbra is ellátja – hangzik a bejelentés.

Ünnep ez a javából: az egykori Bibliotheca Esterházyana csaknem ezer kötete ismét a helyére került. Két moszkvai könyvtárból közel hetven év után szállították vissza a 16.-18. század közötti könyveket. A ritka értékes állomány jó állapotban vészelte át a kényszerű „számüzetést“: a megállapodás értelmében Kismarton digitalizált formában kutatási célokra továbbra is rendelkezésre bocsátja a most visszakapott könyveket.

A színvonal ezen a hagyományosan még februárban és mindig csütörtöki napon megrendezett bálon megszokott, és ennek megfelelően az idei, az 58. Operabál is siker volt. A nyitóműsorban remek művészek operaáriákat adtak elő a Bécsi Filharmonikusok zenészei kíséretében, a balettszámok szemet gyönyörködtetőek voltak, az első bálozók bevonulása tökéletesre sikerült, és az illatos virágokkal feldíszített bálterem parkettje is zsúfolásig megtelt.