A svájci frank és a biztonságos spekuláció illúziója

 
2015. Jan. 25. 22:34

A svájci frank és a biztonságos spekuláció illúziója

2015. január 25., Vasárnap 22:34

Semmire nem vágyunk úgy, mint olyan befektetésre, amelynek csak nyerési esélye van, kockázata nincs. A hamis illúzió – vagy a villámgyors bukás első építőkövét akkor tesszük le, amikor kezdünk hinni egy ilyen lehetőségben. Mert ilyen befektetés vagy akár spekuláció nem is létezik? Így van – állítja határozottan rovatunk állandó szerzője, János Zsolt, a PFS Partners tanácsadó cég ügyvezetője.

2015. január 15. óta ez azoknak is egyértelmű, akik nagy ravaszul azt hitték, hogy az euró kontra svájci frank valutaspekulációval megtalálták a bombabiztos spekulációt. A Svájci Nemzeti Bank (SNB) egy ideig szavatolta az 1,20-as euró árfolyamot. Az eurót a svájci frankkal szemben gyakran jegyezték e küszöbön, vagy csak nagyon kicsit efölött. Az SNB e küszöbön minden kínálatot felvásárolt, hogy megakadályozza az euró árfolyam további esését. Aki tehát a másik oldalon állva eurót vásárolt, annak vélhetőleg semmiféle kockázattal nem kellett számolnia, hiszen az árfolyam nem eshet 1,20 alá. Ha pedig az euró övezet magához térne, az jókora nyereséget hozna, hiszen az euró emelkedésével szemben a svájciaknak semmijük sincs. A vásárlóerő szempontjából az 1,20-as frank már régen túl volt értékelve. A szomszédos országokból, a határterületekről évek óta jelezték, hogy Svájcból tekintélyes a bevásárló turizmus. Az 1,20-as árfolyam a svájci polgároknak előnyös volt: külföldi vásárlásuk nagyjából húsz százalékkal volt kedvezőbb, mint az otthoni.

Kostolanyi tanácsai segíthettek volna

Mivel ez a spekuláció oly biztosnak tűnt, a devizabróker platformokon, a forex fórumokon aktivizálódtak a kis és nagy tőzsdések. Megengedték az ügyfeleiknek, hogy jókora elánnal belemenjenek ebbe a spekulációba, vagyis svájci frankot váltsanak euróra nagyobb mennyiségben. Egyre több „szakértő” hitte vakon, hogy a SNB mindenáron tartani fogja az árfolyamot. Ami hiányzott belőlük, az a szükséges kritikai magatartás és persze a tapasztalat. Biztos spekuláció ugyanis nem létezik! És rögzített devizaárfolyam még soha nem tartott ki hosszú távon.

Régen volt, és ezért feledésbe merült, hogy az angol fontot a kilencvenes években kirobbantották az európai valutarendszerből. Az aranystandard rendszert, amelyre a rögzített váltóárfolyam épült, ugyancsak felfüggesztették – a hetvenes években, a Bretton Woods-i monetáris megállapodás összeomlásakor. És bár az európai valutarendszer régen működik, a valutákat időről időre, a gazdasági realitást tükröző piaci nyomásra le és felértékelték.
Sokan a múlt emberének tartják az 1999-ben elhunyt Andre Kostolanyt a maga szórakoztató régi tőzsdei anekdotáival. Aki azonban olvasta a nyolcvanas évek végén az „És mit csinál a dollár?A valutaspekuláció útvesztőiben” címmel megjelent könyvét, annak álmában sem jutott volna eszébe belemenni az euró-svájci frank spekulációba.

SNB: falhoz állítva

A beérkező hatalmas összegek, a Görögországból menekülő pénzek, a pénzek a rubel-övezetből, az euró fokozódó gyengülése az amerikai dollárral szemben, legutóbb már nyilvánvalóan olyan gigantikus euró összegek felvásárlására kényszerítették a Svájci Nemzeti Bankot, hogy elérkezettnek látta a végső határt. Mert minden megvásárolt euróért egy svájci frankot kellett adnia, éppen azoknak, akik eurójukat frankra akarták váltani.

Aki azonban frankban szeretné tartani vagyonát, az csak Svájcban fektetheti be a pénzét és ez a népgazdaság az euró övezethez képest viszonylag kicsi. A föld és az ingatlan már az elmúlt években jelentősen megdrágult. Ha ez így folytatódik, a svájciak a végén valószínűleg már nem engedhettek volna meg maguknak lakást. Vagyis az infláció robbant volna, és a külföldiek mindent felvásárolnak.

Most a svájci exportgazdaság kerül nehéz helyzetbe. A SNB-nak választania kellett a pestis és a kolera között, amikor idén január 15-én eldöntötte, hogy ismét szabadon bocsátja eddig jól őrzött valutáját. Már csak azért is tett így, mert a politika éppen elkezdett azon vitatkozni, hogyan kellene a SNB csinos, 38 milliárd frankos nyereségét elosztani. Nos, ez most elszállt.

A veszteség azonban több ennél. Az Alpari, a FXCM, a Global Brockers, John Hancock, az IG Group az elsők a devizakereskedők közül, akiknek hamar problémái támadtak, vagy éppenséggel csődbe mentek. Emögött persze ott vannak az ügyfelek, akik hatalmas veszteséget szenvedtek és nemigen tudják teljesíteni fizetési kötelezettségüket. Más, ismertebb neveket is rosszul érintett a svájci döntés és most háttal a falnak állnak. Deutsche Bank, City, Barclay´s, Raiffeisen....stb. A spekulánsok között ugyancsak vannak drámai esetek. Azok a brókerek, akik nem kötötték ki a pótlólagos fizetési kötelezettséget, életük hátralévő részében fizethetik az adósságot, vagy magáncsődöt jelenthetnek.

A sokk, amit a svájci frank árfolyamának felszabadítása okozott mindenesetre tanulságos. Például jobb későn tudatosítani, hogy nem mindegy, honnan fogadunk el tanácsot pénzügyeink alakítására. A megbízható és körültekintő pénzügyi tervező szó szerint aranyat ér.

0 komment:

Szólj hozzá:



jooble
BCB Consulting
Bogipark
Ilona stüberl