Ennél izgalmasabb színpadképet valószínűleg még soha nem láthatott a bregenzi tószínpad közönsége, pedig itt mindig monumentális a díszlet. Ezúttal David Fielding mintázta komputertechnikával látványosan mozgatható hatalmas szoborrá Jacques-Louis David híres festményét, az 1793-ban készül Marat halálát, s ez igazán illik a francia forradalomról szóló történethez, Umberto Giordano Andrè Chènier című operájához. A 24 méter magas, tóba hanyatló szobor minden centimétere a darabot szolgálja, a koponyától a vízfelszínig, a szereplők párhuzamosan vannak jelen a hatalmas arcon, vállon kialakított több kicsi színpadon, amelyek között lépcsőn, kötélen közlekednek. A nagyszerű énekesek számára minden bizonnyal kihívás a szín, a tévéközvetítés közeli felvételeiből látható volt, ahogyan valóságos akrobataként egyensúlyoztak. A bemutató szerencsére baleset és vihar nélkül ment végbe, a hétezres közönség ünnepelte az előadást, pedig az Andrè Chènier nem a legkönnyebb és a legnépszerűbb opera. A rendező Keith Warner, a Bécsi Szimfonikusok zenekarát Ulf Schirmer vezényli az augusztus 21-ig következő előadásokon, a részletes szereposztás és műsor a fesztivál található.

A kőszínházi előadások már jóval előbb megkezdődtek. Itt egy, a fesztivál megrendelésére írt új opera a szenzáció: A Hullámvasút című műben a szerző, Judith Weir (szöveg és zene) nagyonis aktuális témát dolgozott fel, a gazdasági válságot. A fesztivál 2013-ban távozó angol igazgatója, David Poutney e mű előadásával is bizonyítja, nem csak a hagyományok híve, szívesen ad teret és lehetőséget az újnak. Az elmúlt hónapokban a Bregenzről szóló hírek elsősorban az intendánsváltás témáját járták körül: Poutney utóda meglepetésre Roland Geyer lesz, aki jelenleg még a bécsi Theater an der Wient igazgatja, s jelentős sikert mondhat magáénak a kis bécsi színház elismert operaprogramjának alakításában.

Énekre, muzsikára fel!

Salzburg az idén izgalmasan vidám programmal kezdett: Zenei Flashmob, hirdette a program, amely muzsikával töltötte meg Mozart szülővárosának utcáit. John Cage 1967-ben létrehozott Musicircus című műve volt az attrakció, egy olyan zenedarab, amelyben egyetlen hang sincs előre megkomponálva, mindenki énekel, amit akar, zenél, ahogy tud. Mindössze negyvenöt percig tartott az erősítőkkel megtámogatott hangzavar, hogy aztán másnap átadja a helyét a nagyon komoly igazi fesztiválnak

A hivatalos megnyitón, amelyen az államfőn kívül sok közéleti személy is részt vesz, az idén Dr. Joachim Gauck tartotta a beszédet – az az egykori NDK-s ellenálló, akinek nevéhez a Stasi-akták nyilvánosságra hozatala fűződik. Bár a megnyitót szokás szerint az ORF is közvetítette, nem ez Salzburg fő attrakciója.

Az idei fesztivál ideiglenes intendánsa Markus Hinterhäuser: Jürgen Flimm tavaly befejezte igazgatói pályafutását, a következő intendáns, Alexander Pereira pedig 2012 előtt nem tudja elhagyni a Zürichi Operát. Mindez aligha látszik meg a programon, Hinterhäuser otthonos Salzburgban, évek óta a zenei program felelőse. Az idén három új opera-előadást kínál: a Macbethet Peter Stein rendezi, karmestere Ricardo Muti. A másik valóban új: Janacek Vec Makropolus című művét még soha nem adták Salzburgban. Esa-Pekka Salonen dirigál, a rendező Christoph Marthaler.

Hinterhäuser harmadik „ajándéka” a közönségnek két egyfelvonásos opera. Igor Stravinszkij "Le Rossignol" és Csajkovszkij Jolanta című művét koncertelőadásban láthatja a közönség, az utóbbi főszereplője Anna Netrebko.

A prózai program némi kétkedéssel várt fő előadása a Faust I. és Faust II., Nicolas Stemann rendezésében, összesen kilenc óra egyhuzamban.Peter Handke- bemutató is szerepel a műsorban, és nem marad el a „fiatal rendezők” program sem. És persze említeni sem kell: a prózai program az idén is a Jedermann (Akárki) előadásával kezdődött a Dom téren. E hagyományt minden intendáns szigorúan őrzi

A koncertek súlypontja Gustav Mahler, mások mellett Pierre Boulez, Matthias Goerne, Johan Botha, Miah Persson, Kent Nagano, Gustav Dudamel értelmezésében és tolmácsolásában.

A Salzburgi fesztivál persze nem csak a művészi teljesítmény miatt játszik főszerepet Ausztria kulturális életében: fontos társadalmi esemény ez, ahol a felső tízezer szereti megmutatni magát.