 |
| A lap fotója a cikkhez: apa/afp/frederic florin |
Orbán Viktor imádja a hatalmat, amellyel hébe-hóba autoriter módon vissza is él. Mi több, a magyar miniszterelnök élvezi, ha egy felfokozott légkörű vitában ő áll a középpontban, és higgadt bírálói éppúgy támadják, mint deklarált ellenfelei.
Ez a jelenség - 2010 óta már sokadik alkalommal - jól megfigyelhető volt kedden az Európai Parlament üléstermében, ahol Magyarország számára rendkívül fontos témáról volt szó. Ezt megelőzően már hetek óta arról folyt a vita, hogy meg kell-e indítani a 7 cikkelyben rögzített eljárást, amiért a budapesti kormány "megsérti az Unió alapértékeit".
Jogi szempontból a legsúlyosabb szankcióról van szó, amelyet az EU-partnerek egy tagállammal szemben alkalmazhatnak: a Tanácsban meglevő szavazati jogtól való megfosztásról. Ha ez bekövetkezne, akkor az állam- és kormányfőknek egy komplex eljárásban arra a következtetésre kellene jutniuk, hogy a budapesti kormány tudatosan, ismétlődően és az Unió legfontosabb elveit negligálja: azaz figyelmen kívül hagyta a jogállamiság elveit, a jog uralmát és nem volt tekintettel az alapvető emberi- és szabadságjogokra.
Ha a civilizált társadalom ezen tartópilléreit elbontják, akkor a közösség csomagolhat. Akkor az emberi szabadság és biztonság tetszőleges tartalmú fogalommá válik. Akkor többé nem lehet számítani arra, hogy az egyes polgárok hozzájutnak az igazságukhoz. Akkor fenn áll annak a veszélye, hogy az ember ki lesz szolgáltatva az önkénynek.
Ezekről kívántak vitatkozni az Európai Parlament képviselői, akik egy, négy különböző bizottság munkáját is tartalmazó, kritikus hangvételű jelentésre támaszkodtak.
Körkörös szidalmazás
Feltételezhető volt tehát, hogy egy mégoly kicsiny, viszonylag új EU-tagország, mint Magyarország felelősségteljes kormányfője majd mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje az eljárást, már csak azért is, mivel Orbán saját magát hívta meg erre a vitára. Beszéde azonban, célzatosan és tervezetten, pontosan az ellenkezőjéről szólt.
Orbán az EU-partnerek, a képviselők és a Bizottság olyan folyamatos szidalmazásába kezdett, amilyenre még soha nem volt példa Strasbourgban. Szinte nyomasztó volt megélni, hogy valaki azt állítsa az EU-ról, hogy az “ el akarja ítélni az ellenállás szabadságharcosait”, “meg akarja sérteni a magyar nép becsületét” és “nagy pofont ad a konstruktív vitának”. A miniszterelnök úgy beszélt a népképviselet házában, mintha ellenséges területen lenne, mintha itt csak és kizárólag azért történik minden, hogy megalázzák “a magyar népet”.
Orbán minden magyarral azonosította magát: egy nép, egy vezér
Most látszik csak igazán, hogy nem csupán az Európai Parlament, hanem elsősorban az Európai Bizottság és a többi EU-tagállam túl sokáig csak nézte, ahogyan az Orbán-kormány 2010 óta lépésről lépésre egyre jobban eltávolodik az EU-szerződésekben lefektetett alapvető konszenzusoktól, anélkül hogy bármit is tett volna ez ellen. Orbán eddig mindig kompromisszummal válaszolt Brüsszel észrevételeire, igazított a tőrvényeken és engedett.
Ahogy ma fellép, látszik: többé már nem érti meg, hogy már nem róla, vagy összességében a magyarokról van szó, hanem arról, hogy az Unió mindenütt ugyanazon elvek és értékek talaján áll-e. Ennek megállapítására az Uniónak előbb önmagát kell átvizsgálnia. Túl későn következik be az eljárás Magyarország ellen. (Thomas Mayer, Der Standard, 2018.09.11.)
Fordította: dr. Gonda László
.png)
