Búcsú az Essl Múzeumtól

Június 30-ig még látogatható

 
2016. Jún. 2. 18:54

Búcsú az Essl Múzeumtól

Június 30-ig még látogatható

2016. június 2., Csütörtök 18:54

Aki eddig kihagyta, most még a hónap végéig pótolhatja a mulasztását. Július 1-től azonban a klosterneuburgi Essl Múzeum már csak raktárként működik, a kifejezetten múzeum céljaira emelt nagyszerű épületben nem rendeznek több kiállítást. A kortárs képzőművészet kedvelői, a magánmúzeum sorsát szívükön viselők csak remélhetik, hogy mégis sikerül állami forrást találni, és nem történik meg az, ami a Második Osztrák Köztársaságban még soha: egy színvonalas és kedvelt képzőművészeti létesítmény bezár.

Az 1999 évi nyitás valóságos szenzáció volt, hiszen most először történt, hogy magángyűjtő a saját zsebéből finanszírozott múzeumot építtetett gyűjteményének (Rudolf Leopold állami intézményt kapott, oda vitte be az alapítvánnyá alakított anyagot). Karlheinz Essl, a BauMax barkács áruházlánc tulajdonosa maga építtette – és aztán üzemeltette egészen a végső csődig – a Bécs közeli Klosterneuburgban a nevét viselő múzeumot.
 
Az izgalmas épület a heurigerekről nevezetes Grinzing lankái alatt, a klosterneuburgi apátságtól karnyújtásnyira, a Duna és egy szőlőskert között várja még június utolsó napjáig a látogatókat. Könnyedén hullámzó tetőszerkezetével, a tucatnyi ablakon beáramló természetes fénnyel minden szegletében a művek élvezetét szolgálja, s még a kortárs képzőművészetet kevéssé értékelőket is elbűvöli. A tervező – Heinz Tesar – követte a rendelkezésre álló 7500 négyzetméteres telek trapézformáját. Több mint 3000 négyzetméter hasznos területet teremtett, és a múzeumot most siratók egybehangzóan állítják, hogy ez (volt) az általuk ismert legbarátságosabb, legszerethetőbb múzeum.
 
S hogy ki az a férfiú, aki a múzeumot építtette és üzemeltette? A kereskedő családból származó Karlheinz Essl végzős közgazdászként 1959-ben Amerikában tanulmányozta az ottani bevásárlóközpont-rendszert. Akkor és ott ismerkedett meg leendő feleségével: Agnes Schömer egy new yorki galériában dolgozott. Együtt fedezték fel az Ausztriában akkor még elképzelhetetlen modern művészetet, s ekkor szövődött nemcsak kettejük között, hanem a kortárs művészet iránti szerelem is.
 
Essl az amerikai tapasztalatok alapján otthon a feleség családjának aprócska üzletéből önkiszolgáló barkács áruházláncot fejlesztett, a nyereséget pedig a közös szenvedélyre, a kortárs művek gyűjtésére költötte. A házaspár minden vágya az volt, hogy gyűjteményüket megmutathassák a közönségnek, ám erre nemigen nyílt mód. A meglehetősen sznob bécsi műgyűjtő társadalom lenézte – mert provinciálisnak tekintette – a puritán férfiú és házastársa ténykedését.
 
Kezdet és vég
A kilencvenes évek végén azután, sok-sok eredménytelen kilincselés után az Essl házaspár felépíttette saját múzeumát, amely tökéletesen illett az akkor még kizárólag osztrák kortárs művekből álló anyaghoz. (A külföldi alkotások beszerzése, a nagyszabású nemzetközi csereprogram csak később kezdődött. )
 
Tizenhét év alatt 125 kiállítást rendeztek itt, évi 20-50 ezer látogatónak szerezve örömet. Ennyi belépőjegyből lehetetlen eltartani az üzemelést, fedezni a biztosítási költséget, s bár Alsó-Ausztria 2014-ben 450 ezer euróval beszállt a költségekbe, a hiányzó milliókat a Szövetség megtagadta. Ráadásul ekkor már a BauMax hálózat is gyengélkedett: amióta Karheinz Essl nyugdíjba vonult, és átadta az üzleti tevékenységet öt gyermeke közül a legidősebbnek, valahogy megszakadt a sikersorozat.
 
Amikor 2014-ben úgy nézett ki, hogy itt a vége, egy nagyvonalú üzletember, Hans Peter Haselsteiner (Strabag) beugrott, és az értékes anyagot egy

megakadályozta, hogy abból a legvonzóbbakat árverésre bocsássák. Ez másfél évre volt elég – eközben Essl hiába próbálkozott tartós támogatást szerezni. Haselsteiner ugyan két éve egy közös gazdasági társaság révén 60 százalékban társtulajdonos, ám e minőségében csak ahhoz járul hozzá, hogy a jövőben az épület raktárként szolgáljon. Kár érte – mondja egybehangzóan mindenki, aki ismeri a tágas, világos termeket.

 
A múzeumi tevékenység megszűnése miatt 38 munkatárs kerül az utcára, a raktározáshoz elég négyfős személyzet.
 
És mi lesz az anyaggal?
2018-ben befejeződik a Strabag közreműködésével a Karlsplatzon a Künstlerhaus felújítása. Az intézménybe Haselsteiner családi alapítványa szintén bevásárolta magát, így nem csoda, hogy ő ezt tartja megfelelőnek az Essl gyűjtemény anyagból rendezendő kiállítások számára. Kétségtelen, hogy a gyorsvasúttal a bécsi belvárosból tíz perc alatt elérhető Klosterneuburgba a néha csak pár napot Bécsben töltő turisták nemigen zarándokoltak el. Pedig a múzeum maga is közlekedtetett shuttle buszt. Márpedig a múzeumok látogatói nagyrészt a külföldiek közül kerülnek ki. Vagyis Bécs közepén többen nézhetnék meg a képeket. Más kérdés, hogy Essl nem tartja megfelelőnek a Künstlerhaust (ahol eddig az Albertina rendezett kisebb kiállításokat)– már csak azért sem, mert sokkal kisebb, mint a klosterneuburgi épület.
 
Utóbbit talán valaki kinézi magának, és bérbe veszi. Esetleg Alsó-Ausztria tartomány, amelynek központi múzeumai Kremsben vannak, s némelyiknek komoly helyhiánnyal küzd. Ennél nagyobb luxust azonban elképzelni sem lehet: egy tökéletes állapotban lévő, gyönyörű múzeum kizárólag raktározási célokat szolgál, ahelyett hogy látogatókat fogadna. A búcsú utolsó napjaibanvárják a közönséget.

 

0 komment:

Szólj hozzá:



Ilona stüberl
Hotel Benczúr
BCB Consulting
Bogipark