Mégpedig nem csak úgy elméletben. Mivel Hillenberg úr maga is szívesen járja Magyarországot, gyakran hív barátokat, ismerősöket ezekre az utakra, hogy együtt fedezzék fel az itteni turisztikai örömöket. Vagyis pontosan azt teszi, amit a Magyar Turizmus Zrt. ausztriai képviselete elképzelt a meghirdetésekor.
A bevezetőben már említett kettős kötődés – sőt hármas, hiszen német-magyar szülők gyermekeként Ausztriában él – tengerentúli szakmai tapasztalatokkal is bővült, ami könnyen barátkozó természetének köszönhetően megszámlálhatatlan amerikai ismerőst is jelent. Vagyis további lehetőségeket: ők is szívesen csatlakoznak Jean-Marc szenvedélyes magyarországi utazásaihoz. Számára pedig a sokféle ismeretség széleskörű tapasztalatokat jelent arról, mit is igényel egy-egy nemzet fia-lánya, ha egyszer útra kel.
Meggyőződése, hogy bár Budapest megannyi örömet nyújt, nem szabad csak a fővárosra koncentrálni. Számára a legnagyobb felfedezés – és az ilyen élményeit szereti a legjobban megosztani – Kelet-Magyarország, a kisebb-nagyobb városok-települések, nem utolsósorban pedig a tájak. Valósággal szerelmese a Tisza vidékének.
Magyar nyelvtudása miatt a nyugati határtól távolabbi vidékeken különösen nagy segítséget nyújt külföldi vendégeinek, akik így nem csak az idegenforgalmi látványosságokhoz jutnak el. A pozitív élményt azután ismerősei továbbadják, s tulajdonképpen fel sem mérhető, milyen széles körben terjed a jó hír. Hillenberg úr egyébként vallja, hogy bár az „ár-érték arány” korántsem szitokszó, sőt, van jelentősége, azért nem ez az egyetlen szempont, amit az idegen tájakra kíváncsiak egy-egy úti cél kiválasztásánál szem előtt tartanak. Nagyonis helyénvalónak tartja, ha Magyarország nem „olcsó országként” pozícionálja magát, inkább a sok szépséget, különleges élményt kínálja.
Bár Hillenberg úr ezt az önkéntes idegenvezetéssel egybekötött turisztikai nagyköveti funkciót szigorúan hobbiként kezeli, azért a szakmai elkötelezettségét nemigen tudja – és nem is akarja – félretenni. Vagyis utazásai alkalmával kénytelen megállapítani, hogy bizony Budapestről keletre már nem olyan könnyű eljutni, a turizmust alaposan fellendíthetné, ha jobb lenne az infrastruktúra. Ő maga minden lehetőségét kihasználja arra, hogy kedvezően befolyásolja a fejlődést. Már nem a nagyon távoli jövő álma a Bécs-Debrecen közvetlen vasúti összeköttetés – mondja, nem leplezve örömét. Ha ez megvalósul, minden egyszerűbb lesz – teszi hozzá. Nagy reményeket fűz ahhoz is, hogy a Kelenföldi pályaudvar korszerűbben, jobb városi összeköttetéssel áll majd az utazók rendelkezésére.
Egyébként magyarországi elkötelezettsége jócskán besegít munkaadója, az Osztrák Államvasutak (ÖBB) és a MÁV közötti kapcsolatok fejlődésébe: megannyi közös kedvezmény kialakítását, közös akciók szervezését segíti, kezdeményezi. A magyarországi viszonyok ismerőjeként tudja, milyen itteni rendezvényekre érdemes – sőt kell – együttműködve megszervezni az osztrákok egyszerűsített eljuttatását, és ez fordítva is igaz. Az ÖBB számára fontosak a magyar utasok, külön budapesti iroda segíti a zökkenőmentes ügyintézést, jegyvásárlást, de legalább ilyen fontosak a magyarul is megjelenő közös kiadványok.
Tény persze – s ezt Hillenberg úr pontosan tudja – hogy nyitott kapukat dönget. Az együttműködés e téren szinte magától értetődő, éppolyan hagyományos, mint minden más vonatkozásban. A folytatást ésszerűsíti a közös történelem, a kultúra, egyfajta közelség a mentalitásban. Ennek ellenére nem árt egy kis „rásegítés”, amihez a Jean-Marc Hillenberghez hasonló „frontemberek” elengedhetetlenek.
.png)
