A 144 006 szavazat előny azonban neme jelenti a biztos győzelmet Hofer számára, hiszen hátra van még 885 437 levélszavazat kiértékelése – márpedig a levélszavazatok általában kedveznek a Zöldeknek.

 

Sokféle rekord mondható el erről a választásról, többek között az is, hogy minden eddiginél több, minden hetedik szavazati joggal rendelkező levélben voksolt. (Ezt az is megtehette, aki lakóhelyén tartózkodott, de szeretett volna korábban szavazni). Ezeket a szavazatokat csak hétfőn számolják össze, vagyis addig nem tudható, ki lesz a következő elnök.

 

Az urnáknál szavazók a tartományok többségében Hoferre szavaztak, Bécsben Van der Bellen tábora azonban lényegesen nagyobbnak bizonyult. Kétségtelen, hogy bármelyikük is nyeri el az államfői megbízatást, fordulat ez a Második Osztrák Köztársaság történetében: a háború utáni Ausztriában most fordult elő először, hogy nem a két vezető (legalábbis korábban vezető) nagypárt, az SPÖ és az ÖVP jelöltje verseng a posztért. Sem a szélsőjobboldali FPÖ, sem a Zöldek politikusa nem került eddig még csak közelébe sem ilyen magas tisztségnek, holott a Szabadságpárt kormányzott már (Schüssel kancellársága idején a Néppárttal), a Zöldek pedig több tartományban, köztük Bécsben ugyancsak kormányra kerültek.

 

A két rivális az ausztriai politikai kultúrának megfelelően a vasárnapi döntetlen tudatában gratulált egymásnak és biztosította a másikat, hogy megválasztása esetén a legjobb tudása szerint látja majd el feladatát. Persze a választási kampány korántsem volt ilyen szelíd, ám a döntetlen még inkább megerősíti, hogy Ausztria ma megosztott ország, és minden vezetőjének legfontosabb feladata az árkok betemetése.

 

A végeredmény tehát hétfőn várható. Ha a levélszavazatok kiértékelése után is 50-50 százalékon áll a két jelölt, akkor folytatódik a kampány, és addig szavaznak az osztrákok, amíg valamelyikük nem szerzi meg az 51 százalékot.