Magyarország válaszúton: negyedik köztársaság vagy …

 
2017. Jún. 4. 09:27

Magyarország válaszúton: negyedik köztársaság vagy …

2017. június 4., Vasárnap 09:27

A reprezentatív választási rendszer lehetne a magyarországi demokrácia át- és felépítésének eszköze. Lehetne-e a legújabb tiltakozások dinamikája egy nagyobb mozgalom katalizátora, amely befolyásolhatná a 2018-a választásokat? - teszi fel a kérdést Béla Rásky a Die Presse vendégkommentár rovatban. 

Orbán Viktor pártja, a  Fidesz csaknem két kormányzási cikluson át  politikailag, szervezetileg, társadalmilag valamint erkölcsileg is felmorzsolta, és lépésenként felszámolta a magyarországi demokráciát: csaknem valamennyi ellenzéki média zaklatása, az akadémiai és művészi autonómia lebontása, egy  tisztességtelen választási törvény elfogadása és a civiltársadalom megkísérelt kriminalizálása után a konzervatív, kereszténydemokrata párt most közvetlenül az orbáni “illiberális” autoriter rendszer megvalósítása előtt áll.

Az állami reklámmegbízatások révén támogatott sajtóorgánumok és  “magán” rádió és TV-adók, illetve állami médiák propaganda eszközökként nyilvánulnak meg. Ami most ott történik, annak az orwelli újbeszéllel összehasonlítva nincs szégyellni valója.

Az orbáni újbeszél

Az EU most már csak Brüsszel elnevezés alatt fut, a menekülteket “illegális bevándorlóknak” nevezik, az egyik sikerjelentés a másikat követi, a kormányképviselők egymás kezébe adják a kilincset egy-egy megtámogatott monológért, az újságírók önként mikrofonállvánnyá alacsonyították le magukat, és Soros György hónapok óta egy undorító hecckampány célpontja.

Az ilyesfajta agymosás már a Kádár-korszak vége felé sem volt szokás.  Az agitációs és propaganda kontármunka groteszk lehet, ám felfoghatatlan közönségessége, a hajtóvadászat jellege, az újabb és újabb bűnbakok folyamatos kreálása és a nyelv becsatornázása miatt  rendkívül veszélyes egy egyébként is felhergelt társadalomban.

A robogó propagandagépezet egy feltartóztathatatlanul brutális logika szerint működik, : bármikor bekövetkezhet kisiklása és mértékvesztése: csak remélni lehet, hogy - ha már az uralkodó elit minden ellenőrzését elvesztette beszédstílusa felett- , legalább a társadalom képes lesz megállítani ezt az agresszivitást, és mérsékletre bírni önmagát.

A korrupció és a hatalmi posztok elosztása olyan pimasz méretet öltött, hogy - mindent átfogó napi jelenléte miatt vagy  éppen ellenére - alig akad valaki, akinek áttekintése lenne a szállak mozgatóiról és a nyerészkedőkről. A legtöbben, akiket mindennapi megélhetési gondok gyötörnek, bosszúsan legyintenek, végülis semmin sem lehet változtatni.

Egyazon csoportok tartják politikailag és kulturálisan is, de főképpen gazdaságilag kézben a vidéket, hasonlóan  Horthy Magyarországához, amikor is egész régiók voltak a nagybirtokosok és az egyház felügyelete alatt, és ezek az intézmények döntöttek  a generációk jövőjéről:  ami a vertikális  mobilitást illeti, Magyarország ma ismét Európa sereghajtói közé tartozik. .

A liberális értelmiség, amely maga sem teljesen ártatlan a létrejött viszonyok kialakulása miatt, maga is elnémult. Az értelmiség, feltéve, hogy az országban maradt, néhány kivételtől eltekintve nyelvi- és gondolkodási közönybe süllyedt annak a gátlástalanságnak a láttán ahogyan a Fidesz-klán birtokba veszi az országot.

Új tiltakozási formák

Annál meglepőbb volt, amikor e kilátástalan helyzet közepette egy politikailag ártatlan generáció nemrégen erőteljesen hallatta hangját,  új ellenállási nyelvet és friss tiltakozási formát talált hazájának lepusztulása ellen. A tömegtűntetés kiváltója a főiskolai oktatási törvény volt, amely tekintettel az általános politikai helyzetre, a összeomlóban levő szociális- és egészségügyi ellátásra, a betegeskedő oktatási rendszerre és a közösségi tulajdon szemtelen eltulajdonítására meglehetősen paradoxnak tűnhet.

Miközben ez, a szó igaz értelmében kreativitással, jó hangulattal, és a már elveszettnek gondolt magyar humorral megáldott színes mozgalom naponta megmutatta az orbáni “ nemzeti összefogás rendszerének” nevetségességét, következetesen le is leplezte annak veszélyességét és megbízhatatlanságát. E generáció számára teljesen világos, hogy jövőjüket  egy hatalom- és pénzsóvár idős emberekből álló klub tönkreteszi, és hogy nekik kell majd megfizetniük a jelenlegi katasztrofális irányváltás költségeit is.

A Fidesz egyre agresszívabb

Ennek - a még mindig csak a társadalom egy részét mozgósító - tiltakozásnak az eredményeként a Fidesz egyik pillanatról a másikra elvesztette  téma meghatározó- és befolyásoló felsőbbségét. A növekvő agresszivitás a hatalmon levők idegességét is  mutatja, azokét, akik a hatalomban eltöltött hét év után még mindig szívesen látják magukat áldozatnak.

A tűntetések azonban ténylegesen is megmutatták, hogy mennyire törékeny a rendszer, s hogy mennyire szervezetlen és gyenge a magát erősnek szívesen feltüntető Fidesz. A legkisebb polgári ellenállás esetén mindig is visszavonulót fújt: ez történt az internetadó  bevezetésének tervezésekor, az üzletek vasárnapi zárva tartásának vagy a Budapest olimpiai pályázatnak az esetében is.

Marad a kérdés, vajon a jelenlegi tiltakozások egy még kiterjedtebb mozgalom katalizátorává válnak-e, amely majd képes lesz befolyásolni a 2018. évi választásokat.

A szerző, Béla Rásky

Talán az arányos  képviseleti választási rendszer bevezetésére irányuló legújabb kezdeményezés biztosíthatja az ehhez szükséges erőt. A jelenlegi, igen bonyolult választási eljárásban  a szavazati arány nem nyújt százalékosan megegyező parlamenti képviselői helyeket, eltorzítja  a végeredményt, a nagyobb pártokat támogatja, és hátrányosan érinti  a kisebb csoportokat.  Lehetővé teszi, hogy a relatív többség akár  a képviselői mandátumok kétharmadát is eredményezze.

Ezzel a-  kétségtelenül a Fidesznek kedvező -  választási törvénnyel Orbán mindig is  nehezen lesz legyőzhető, és akkor is csak az ellenzék rossz kompromisszuma árán.

Mikor lesz vége ennek az ámokfutásnak?

Ténylegesen az arányos képviseleti rendszeren alapuló választási rendszer bevezetése lehetne Magyarország újra demokratizálásnak a mikéntje. Egyfelől parlamenti megjelenést biztosítana a magyar társadalom sokszínűségének, és tiszta viszonyokat a parlamenti pártok között, másfelől készséget teremtene a párbeszédre, elősegítené a kompromisszum megleléséhez szükséges koalíciókat a pártok és az érdekcsoportok között. Ez a végét jelenthetné annak a jelenleg uralkodó bandita  szemléletnek, hogy a “győztes mindent visz”.

Senki nem szeretne azoknak a bőrébe bújni, akiknek majd Orbán ámokfutása után - bármikor és bárhogyan is következik ez majd be - rendet kell teremteniük ebben az országban: óriási, mélységes konszenzust igénylő  feladat lesz a jogállamiság eszközével megtörni a Fidesz és támogatóinak kétes eszközökkel és törvényekkel létrehozott hatalmát, lecsillapítani a hiszterizált híveket, intézményi oldalról megerősíteni a demokratikus rendszert, és mindezt mentálisan beágyazni a magyar társadalomba.

Ezt az egyetértést azonban jelenleg még se közel se távol nem látni: egy konszenzuson alapuló, - a magyar történelemben  immár negyedik - demokratikus köztárság számára szükséges erős alap nélkül nem lesz semmiféle új kezdet, bármennyire is szükség lenne erre.

E-maileket a debatte@diepresse.com címre kérjük küldeni

A szerzőről:

Béla Rásky egy 1956-os magyar menekült gyermekeként született Bécsben, történészi diplomája van, és több kortárs témájú történelmi mű szerzője. 1997 és 2003 között az azóta megszüntetett Osztrák Tudományos és Kutatási Összekötő Hivatal budapesti igazgatója volt. 2010 óta a Holokauszt Tanulmányokkal foglalkozó bécsi Wiesenthal-Intézet (VWI) vezetője. (Magán közlés)

(Die Presse, nyomtatásban  megjelent: 2017.06.01.)

0 komment:

Szólj hozzá:



jooble
BCB Consulting
Bogipark
 
Ilona stüberl
Hotel Benczúr